Szuperhálás és boldog 37 éves vagyok itt és most. Éveim során sok meglepetést okoztam magamnak több olyan történéssel, amit nem terveztem, sőt még álmaimban sem fordultak elő, mert álmodni sem mertem róluk. Hogy miért? Rengeteg okot tudok felhozni. Viszont ebben a pillanatomban lelkesebben fókuszálok a változásra. A változtatásra való képességre. Ezen az úton is ezernyi minőség vonul fel úgy, mint bátorság, félelem, kitartás, depresszió, feladás, válság, fájdalom, boldogság, szomorúság... És a sok kettősség közepette, időnként megjelenhet az EGYensúly (az egyensúlyt kegyelmi állapotnak hívom). Ezekben az állapotokban vagy állapotok között haladok és néha egészen lelassítok. Majd megállok csendben és egyedül. A helyszín ilyenkor szinte lényegtelen. Az elmúlt években többször jutottam el sehova sem (magamhoz képest) vagy A pontból_B-be_C-be_X-be tök egyedül. Volt, ami nehéz volt, volt kevésbé és volt, ami kifejezetten könnyűnek hatott. A tapasztalatom, hogy az érkezéseim, a megérkezéseim pillanatai vésődtek be leginkább az emlékezetembe különböző hangulati minőségek formájában. Ha az időre gondolok, akkor számomra tetszők kb. két éve (visszatekintve, masszívabban, hat-hét évvel ezelőtt indultam el a saját utamon. Hat-hét évvel ezelőtt indítottam útjára egy jelentősebb belső munkát, amiben a főszerep a változtatásé.) jelennek meg. Ezekért a megjelenésekért vagyok hálás és miattuk boldog_itt és most. #szétesettreferenciapontokésépülőújak