Egyedül talán 2010 előtt volt egy olyan időszakom, mikor annyira edzett voltam, hogy megállás nélkül, viszonylag lazán ment két szigetkör és jól is esett. Nem titok, hogy a testmozgáshoz való kedvem a shaolin kung-fu hozta meg (mert gyerekkori vágyam volt a harcművészet gyakorlása, és mert mi nem pusztán fizikai gyakorlást kapunk az alkalmakon, hanem lelkiséget, szellemiséget egyaránt). Így brutálisan szomorú voltam, mert 4 éven keresztül elhagytam magam és rendkívül frusztrált, mikor egyik volt munkahelyemen azt nyomatták bele a fejembe, miközben kora este a kung-fu edzésemre készültem, hogy meg kell tanulnom áldozatot hozni a munka érdekében, legyek szíves ne menjek edzésre, mert valami nincs kész és azt adjam le 8-ig. f@ck_

Idén januárban egy hosszabb kihagyás után újra kimozdultam futni. Nagy kihívást jelentett. A tél miatt is. Minden porcikámban éreztem a hideget. Belégzéskor-kilégzéskor. Hasított. Közben kattogtak a gondolataim akörül, hogy !tejóégmitcsinálokittapályán_bármikor megállhatok_hazamehetek_ahha, leállok_sétálok inkább_melegem van_fázom... Viszont valami varászlatos belső késztetésből kifolyólag benne szerettem volna maradni, a belső küzdés ellenére is. Utólag örültem, hogy maradtam. Különleges hangulatú és meghatározó eseményként tartom számon ezt a téli programom. Azt gondolom, időnként kifejezetten hasznos lehet bizonyos kellemetlen szituációkba belehelyezkedni és megnézni mi is történik ott valójában. Mert lehet minta, lehet ugyanaz a minta vonul végig, csak a terület, a téma más.

Ezen a héten másként alakultak a "körözéseim". Kezd visszatérni a lazaság, a jóleső érzés. 

_dzy