Van-e olyan hogy_
megérkezem, majd elveszek, eltévedek, s eltûnök, sötét lesz és világos, aztán hazatalálok? Hogy selymes a fû, dallamos a csend, hogy muzsikál a szél és simogat a Nap. Van-e olyan, hogy sétál az árnyék, pattog a tûz, mosolyognak a kövek, s komorak a fellegek? Van-e olyan, hogy ülök a sziklán, könnyem csordul, hogy hempergek a puha földön, miközben zsizsegnek a falevelek? Hogy szemtelen a darázs és hogy megcsíp a csalán, hogy madárszárnyak suhognak a fejem felett és lábaim alatt gallyak reccsennek. Hogy annyira szeressek itt és most lenni, hogy csak én tudhatom mennyire. Van-e olyan, hogy boldog vagyok? Van.

~ Visegrádi-hegység, 2018. szeptEmber 29. ~

fotó: lang peter photography   

_dzy

ॐ