Ez a következő bejegyzésem onnan indul, hogy április elején, az éves lomtalanításomkor megtaláltam a kindle e-bookomat. Az első fájl, adat vagy nevezzük könyvnek, melyet még sok-sok évvel ezelőtt letöltöttem rá, az Ray Bradbury Fahrenheit 451-e volt. Egészen izgatottan tettem töltőre az eszközt, mert ugye régóta nem használtam. Megfordult a fejemben, hogy a kütyüvel való nem foglalkozásom következtében esetleg… szóval esetleg lejárt benne valami, vaaaaagyh a rajt lévő doksik eltüntek, vagy mit tudom én, visszafordíthatalanul meghibásodott. Pár órányi töltés után szépen bekapcsolódott és persze egyből a Bradbury mű felé vettem a simizését meg a nyomkorászását. Ééés még m i n d í g ottvolt!! Felcsillant benne a matt a felületen keresztül. Szinte elpirultam. Nagyot nyeltem. Körülnéztem. Szemforgattam. Sóhajtottam. Vajon lehet olyat, hogy húúúú_egyáltalán szabad olyat, hogy a Fahrenheit 451-et kindle-n olvasni? Egy “szagtalan könyvön” keresztül? 

Aztán a következő héten telihold volt és éppen keddi napra esett. A kialakult helyzet miatt jelenleg a kedd reggeli hatha jógákat facebookon, “live” üzemmódban tartom. Ennek az alkalomnak az elején a teliholdról csicseregtem, ehhez egy-két anyagot a netről varázsoltam elő. Ugye a Hold valójában változatlanul van, viszont mi, emberek, ősidők óta ciklizáljuk, fázisozzuk, tehát változó tényezőként minősítjük a látványai, valamint a Földre gyakorolt gravitációs ereje miatt. A témában a tanítómesterem írását olvastam fel. Ebben Baktai Ádám, Hindu pap és a Védikus tudományok szakértője kitér arra, hogy “A Védák azt mondják, hogy csak a részletek változnak és a felületi dolgok, de az elvek azok sohasem. Mint pl. ez az írás. A mi időnkben ez a szöveg az interneten lesz közzétéve, és nem egy fa alatt hangzik el, mint tanítás. De ez csak a külsőség. A Jóga elvei ettől még nem fognak változni.”  És akkor itt párhuzamot vontam. Attól, hogy e-bookon olvasom az emlegetett könyvet a tartalom és az olvasás szexisége nem vész el. Esetleg átalakul...? De nem igazándiból nyugtatott meg ez az egész és úgy voltam vele, ez természetes. Igenis más érzetek, hangulatak társulnak egy nyomtatott könyvhöz. Legalábbis számomra.

Vasárnap kora délután újra le kellett emelnem a polcról Az utolsó felkelést (a benne maradt vonatjegyek elárulták, hogy  utoljára 2019. 08. 10-én a Budapest_Nagymaros_Visegrád vonalon, egy vonatutam alkalmával olvasgattam sokadszorra). Jelenleg kevés könyvvel élek együtt, egy légtérben, és bizton állíthatom, hogy számomra Az utolsó felkelésnek van egyfajta kisugárzása. Időnként szinte megszólít. Tegnap először a tartalomjegyzékét ütöttem fel. Végigpörgettem azt, majd haladtam tovább a 218. oldalra, a 451 című részhez. Idézetek_lapozok_fotó_másik oldal_”Szellemi szürkület” rész_olvas és begépel: “A könyv: fétis, olvasni rituálé. A kötet jel, az alexandriai civilizáció legegyértelműbb szimbóluma, félreértehetetlen kulturális emblémája. Könyvet nem szégyen lopni (akárcsak zászlót és virágot), könyvet nem dobunk ki szemétbe, a könyv elégetése blaszfémiával felérő szellemellenes cselekedetnek számít. A könyveknek - a latin mondás szerint - története van; de lelke is, amint Karácsony Sándor kultúrprotestáns művelődésprédikátornak az 1941-es 13. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett kötetének címe üzente. Amikor másfél évvel halála előtt megkérdezték Ray Bradburyt, hogy mit gondol az e-bookról és az Amazon Kindle alkalmazásról, azt találta mondani, hogy “ezek nem tekinthetőek könyvnek. Egy számítógépet lehetetlenség könyvként kézbe venni. Egy számítógépnek nincsen illata. Ezzel szemben egy könyvnek kétféle is lehet. Mert ha új, akkor az illata fenséges, ha régi akkor még inkább. Olyan, mint a régi Egyiptom illata. Egy könyvet meg kell szagolni.” Valóban, egy könyvbe úgy szagolunk bele, mint a másikba. A könyvolvasás erotikus cselekvés, mármint a platóni Erósz értelmében, úgymint vágy a megismerésre, szenvedély a megértés iránt. Könyvet kinyitni maga a titok. Tapintva lapozunk. Néha ujjunkat is benyálazzuk. Annak ellenére, hogy olvasni szexi, mégis egyre kevesebben gyakorolják. A kortárs fogyasztói tömegtársadalom kezd a koalákhoz hasonlóvá válni, amelyek a mindennapi levéltáplálék elfogyasztásától elkábulva sem mozogni nem akarnak, sem szaporodni nincs kedvük. “Egész nemzetek - írta Thoreau - leledzenek ebben az állapotban, fantázia és képzelőerő nélküli nemzetek: hatalmas potrohuk elárulja őket.” A növekvő ostobaság és a lassú kipusztulás kéz a kézben járnak.” Részlet Békés Márton_Az utolsó felkelés kötetéből.

Megvan az érzés, mikor könyvvel a kezedben alszol el? Hát én tegnap délután is így jártam. Nem azért, mert unalmas volt. Éppen az ellenkezője. A szavak, a mondatok, a tartalom jegyzése közben az utolsó bealvás előtti emlékem, hogy szárnyal a fantáziám, repdesnek a gondolataim és azok mentén fokozatosan merülök álomba. A pihentető délutáni alvásomból kb. egy óra múlva ébredtem fel. Ezúttal összenyálazás nélkül.