A híd jó dolog, mert összeköt, egyesít. Lehet kisebb, nagyobb, gyerekkorban hangyáknak épített vagy az erdőben ér, patak felett ágakból, lecekből eszkábált. A lényeg, hogy megkönnyíthet A pontból B pontba való jutást. A jóga is ilyen, ugye a híd szimbolikusan több jelentéssel felruházható. Szülővárosomban, tini koromban éppen elégszer tettük a találkozókat a híd valamelyik "főjéhez", kiváltképpen tavaszi/nyári szezonokban, aztán ficcentünk le, a folyó partjára folytatva továbbb a bandázást. Számomra több jó élmény társítható hidakhoz belföldön/külföldön egyaránt és akkor ugye  a történelemből ismert Széchenyi Istvánról, a hídember példaképről egyelőre nem is írtam, most csak említem. 

Budapesten a Szabadság híd pár hónapja le van zárva. Tömegközlekedési, autós szempontból ki lett vonva a forgalomból (talán augusztus végéig), viszont rajta a nyüzsgés más és jelentősebb, mint valaha. Aki eltölt ott, a Duna felett néhány órát, szerintem a különleges hangulat egyből magával ragadja. Ez velem sem történt másként. Majd gondolatban összetársítottam az egyik kedvenc rendezvényemmel, egy dallasi jóga a hídon-al még anno 2014-ből, ahol jógások, rengeteg színes matraccal árasztották el az építményt az Amerikai Egyesült Államokban. Megosztottam ötletem Avala jógával (Szandrával a miutcánk.hu legutóbbi piknikén instruáltunk közösen egy jóga foglalkozást), aki szintén fantáziát látott benne, majd a már kész eseményt július 3-án este telóról felröppintettem a Flow to the People facebook oldalára 2016. 07. 07. 7pm-re időzítve. Nem toltuk a programot fizetett online lehetőségekkel, sem kértünk meg felhasználókat, hogy osszák meg. Csak úgy elkezdtek áramlani az érdeklődök, a résztvevők, a megosztások. Sokan és egyre többen. A program estéjén a Budapestet kettészelő folyó felett, a hídon is hasonlóan történt. Becslések szerint kétszáz, háromszáz körül lehettünk és gyakorolhattunk együtt :-)

Csütörtök éjszaka óta tervezek 1 rövid beszámolót írni, viszont nem ment. Meghatódottság túltengésem miatt kivitelezhetetlennek éreztem, erőltetni nem szerettem volna. Ma, szombat délre tisztult le, igazából mekkorát varázsoltunk közösen. Pedig ugye a szerzett hangtechnikánk nem hozta a formáját, így a legtöbben, csak az előtte, mellette gyakorló mozgásának a lekövetésére támaszkodhatott. A lelkesedés teljesen magával ragadó volt. Zárásként a háromszori AUM mantrázás hullámai rezegtek bennünk és tovább. Hála, hogy részese lehettem. Szeretném itt most leírni, hogy számomra instruktorként az egyik legklasszabb dolog az, mikor egy olyan ember lép oda hozzám, aki életében még sohasem jógázott és a közös gyakorlás élménye kiváltja belőle az esetleges folytatás gondolatát. Így köszik a visszajelzésekért, kérdésekért és kívánok sok ilyen és hasonló alkalmat mindenkinek. jógára_fel_bárhol_bármikor. De ezt úgyis tudod, mert áramoltatod :-) 

!Namaste 

fotó: dzy