Az évek során több ízben tapasztaltam, hogy spirituálisnak minősítetett, változásokat ígérő utakat belső munka nélkül, idealizáltan, játszi könnyedségként, külsőségekre (a pötty a homlok közepén, a ruha, a csingilingi, a lamenták, meg a mantrák, a láb a fej mögött, miközben száj rúzsozása stb.) fektetve a hangsúlyt igyekeznek tálalni a publikumnak, mert… de miért? Feltétetelezem, hogy a feltűnést keltve, színes-szagos körítésekkel, instant boldogságot hirdetve a “termék” (jóga, meditáció, stb.) könnyebben eladható. Nyilvánvaló. Csak közben az is a személyes tapasztalataim közé tartozik, hogy az előbbieket sugalló kurzusok hosszútávon nem hozzák a beharangozottakat. A felhasználót egyenesen el/kiszakíthatja a hétköznapi valóságból, összekapcsolás helyett, inkább eltávolíthat, összezavarhatja “a csak a pozitívumokat” engedem be életérzés, valamint “mióta jógázom, hát főleg mióta oktatom is azt, közöm nincs a stresszhez” való projektációf köszönő viszonyban nincs a “valós” énnel, ezáltal a környezettel sem.  

Egy példa: a mostanában divatos a szanszkrit eredetű ahimsa, aminek a jelentése a “nem-ártás”, az erőszaknélküliség. Mint mindennek, elsősorban ennek is először a gyakorlónak a saját maga irányába kéne megvalósulni. Ezért, ha erőltetten van elkövetve egy például vegán, akár vegetáriánus táplálkozás (találkoztam olyannal, aki várandós lett, elkezdte kívánni a húst és konkrétan a szégyen érzetében sanyargatva magát, inkább nem evett), vagy egy erős kényelmetlenségekkel járó jóga “edzés”, ott nem tartom valószínűnek, hogy az “áhimszá elve” meg tud valósulni. Persze, azzal, hogy állati eredetű táplálékot nem viszek be a testbe, bizonyos százalékban igen, na de hogy. Elképzelhető elfojtással, fájdalommal, depresszióval. Szerintem nem az határozza meg egy gyakorló ügyességét egy területen, miképpen sanyargatja magát. Sokkal inkább az, hogy felismeri-e, mire van szüksége (persze lehet sanyargatásra, csak elképzelhető az hosszasan nem fog működni, mert jöhetnek a sérülések, testik, lekik egyaránt), s mire nincs az úton. Amire szüksége van, azt vállalja, belehelyezkedik, bármi is legyen és amire nincs, ahhoz nem ragaszkodik, mert van annyira bátor ebben az esetben is.  De mindenképpen, szeretettel, őszintén, elfogadással és figyelmesen bánik legesleges legelőször saját MAGával. Ha ez ki tud alakulni, jöhet minden más és jönni is fog, megjelenik, kivetítődik saját magán kívülre és onnan vissza. Viszont idáig eljutni is rengeteg sok munka, esetlegesen fájdalmas felismerések sorozata és persze-persze örömök, sikerélmények szintén. 

Ezért javaslatom: ha  hosszútávú, eredményes változást szeretnél azt belülről indítsd óriási szeretgetésekkel, megértésekkel, előítéletektől mentességben, türelemben. Bontások, építések. Ha szükséged van kérj segítséget hiteles oktatótól.

Na de mitől lehet hiteles egy tanító? Ez egy másik bejegyzésem témája lesz, viszont az előzőekből kikövetetkeztethető!-)

‘May the dark and bright side be with you!’

Namaste

_dzy

fotó: láng péter