A keleti kultúra gyerekkorom óta foglalkoztat. Többnyire rajzoltam, olvastam vagy tévéztem a témában. Már ekkor szívesen űztem volna pl. harcművészetet, viszont ott, ahol felnőttem, a lehetőségek korlátozottak voltak. Így csak 2008-ban shaolin kung-fuztam, 2009-ben jógáztam életemben először, Budapesten. A jóga klassz élmény volt, de akkoriban még nem mélyültem el benne. Csak formáztam. Olyan platformként éltem meg, amin nyúlhatok, húzódhatok, tekereghetek, meg hasonlók. A dinamikusabb kung-fu sokkal inkább lekötött. Aztán teltek az évek és egyre több lelki/testi sérülés után realizáltam, egyáltalán nem figyelek oda magamra. És ez nem jó. Ugye nálam a külső segítség, esetleg, javaslat szintjén működhet. Ezért tudtam, a leghatékonyabb megoldás az, ha befejezem a szenvedést, az önsajnálatot, a nyomorult szétesettséget és elkezdem megoldani a felgyülemlett parákat. Aztán a felismerés után, váratlanul, megérkezett az iránymutató. A jóga. Hello 2014. január!

folyt. köv.