A héten megkérdezték tőlem, hogy a jóga foglalkozáson ugye nem fogok a hátába beletaposni, kezére lépni vagy sétálgatni/állni rajta stb.. Nem. Azért nem, mert szerintem a legszebb út a jógában a minél kevesebb külső (főleg emberi erő) lehetőség igénybevétele (a lényeg a belső folyamaton van). Ehhez persze türelemre és ítélkezés mentességre lehet szükség a gyakorlótól és a tanártól egyaránt. Tapasztalom, hogy szinte bármit képes lehet megtenni a jógázó egy-egy mutatós ászana elérése érdekében, simán figyelmen kívül hagyva a mentál és a fizikál aktuális kapacitálhatóságát. Velem is előfordult már, hogy vadul belehajtogattam magam egy testhelyzetbe. Viszont a tanárom rákoppintott az orromra, én pedig bazira örültem neki, mert véletlenül észre sem vettem, hogy jól megszadiztam magam. 

Hogyan kerülhető el bárminemű szadi? Szerintem a testtudat fejlesztésével, türelemmel és ítélezés mentességgel. 

Javaslat: #neszadizz Ha teheted gyakorolj fokozatosan, kitartóan, rendszeresen mindig az edzettségi szintednek megfelelően. Garantált, hogy az eredmény nem marad el. Valamint ha így teszel, megóvhatod magad sérüléstől, fájdalomtól, mely a későbbiekben görcsössé és szomorúvá tehet.

Plussz egy megjegyzés: az órán sem kötelező ám mindent végrehajtani, amit mondanak vagy mutatnak! Mindig azt, csak úgy és annyira tedd, ahogy és ameddig számodra éppen megfelelő. Viszont az minden körülmények között jó, ha egy ászanából ugyanúgy, olyan ügyesen jössz ki, mint amilyen úton belemozogtál. Ez utóbbira (is) figyelj kérlek. 

!namaste