GYB: Mit gondolsz kell-e sportolni?

DZ: Nem kell. A  sport is egy lehetőség, egy sokrétű tanulási lehetőség, amivel érdemes élni. Számos formája létezik. Szerintem jó lehet egészen fiatal kortól kezdve minél többet kipróbálni, majd a leginkább motiválónál letenni a voksot és azt vagy azokat űzni, amilyen gyakran és ameddig csak lehetséges.

GYB: Hogyan jelenik meg a sport az életedben?

DZ: Aktív, mozgást igénylő tevékenységekben, mint pl. harcművészet, jóga, tánc, úszás, futás formájában váltakozva, időnként párhuzamosan működtetve. Évek óta a jóga a legrendszeresebb és az a tapasztalatom a felsoroltakat kiválóan támogatja. 

GYB: Hogyan jelenik meg a sport a családodon belül?

DZ: A családomban senkitől sem láttam hosszú távon sportolásba vetett, koncentrált energiákat. Viszont azért a közeg támogató, mert mindenki kedveli a természetben való hosszas sétákat és elméleti síkon akad a sport iránt érdeklődés. Gyerekkoromban harcművészetet (először karatét, aztán shaolin kung-fut) szerettem volna tanulni, ennek hangot is adtam, viszont akkor Patakon (a város, ahonnan származom) ennek a gyakorlati megismerése nem vehette kezdetét. Huszonéves koromban a Budapestre költözésemmel indítottam el ezt a vonalat 2007 tájékán.

GYB: Összefügg-e az egészséges táplálkozás és a sport? Mindez megjelenik-e a mindennapjaidban?

DZ: Az egészséges táplálkozás is egy tudatos választás, ami összefüggésben állhat a sporttal. Szerintem a kettő támogató hatással bír egymásra. Érdemes őket párhuzamosan működtetni és törekedni az egyensúlyra. A mindennapokban ennek a kialakítása számomra egy folyamatos munka, tudatos jelenlenlét.. Például mióta a hús nem képezi a táplálkozásom gerincét változatosabban étkezem és színesebben készítek el mindenféle ételeket. 2014-től ezen a téren is egy más, új dimenziót nyitottam meg magam előtt.

GYB: Mik a tapasztalataid az iskolai testnevelés órákról?

DZ: Engem nem vittek közelebb a sport szeretetéhez vagy az az iránti nagyobb érdeklődéhez. Sőt, kifejezetten eltávolítottak tőle. Koncepciótlannak, néha már-már teljesen tartalmatlannak, önismétlőnek, unalmasnak éltem meg őket. Egyáltalán nem motiváltak a tesi órák. Időnként kifejezetten feszengtem tőlük és különböző kifogásokra hivatkozva gyakorta el is lógtam őket. Nem tudok felidézni ezzel kapcsolatosan jó pillanatokat. De mégis! Középiskolában a Bodrogon való kajakozást :) viszont az évente csak pár alkalmat jelentett.

GYB: Mi ösztönöz, mi motivál hogy a maximumot nyújtsd a sportolás során?

DZ: Ösztönöz az adott sporttevékenységben egy valamilyen, valahonnan fakadó kihívás. Hogy azt én találom-e meg, hívom elő belülről vagy ha vezetővel gyakorlok, kívülről érkezik az inspiráció és azt elfogadom, majd követem, az szinte teljesen mindegy. Motivációm lehet pl. egy számomra bonyolultnak tűnő ászana kivitelezéséhez vezető úton a részeredmények. Ilyenkor maximálisan dolgozok, napról napra, fáradtságot nem ismerve. A maximum nyújtása viszont csak az ott és akkorban való teljes szívvel-lélekkel gyakorlásban valósulhat meg (időnként ennek az  állapotnak a megteremtése szintén kihívás számomra). Tehát a maximális koncentráció elengedhetetlen.

GYB: Összefügg-e a sport és a siker?

DZ: Hasonló a véleményem, mint a táplálkozás kapcsán. Persze, összefügghet. Szerintem a sport támogathatja és elő is idézheti a sikereket a legkülönfélébb területeken. Ha javul a test kondíciója, állóképessége, akkor a  fizikális mellett a  mentális teljesítőképesség is és ez így építő (vagy átalakító, transzformatív) jelleggel hathat mindenre.

GYB: Mit üzensz a jövő generációjának, hogyan éljenek, mit tegyenek, hogy a siker jelen lehessen az életükben?

DZ: Legyenek jelen:) Legyenek abban maximálisan jelen, amivel éppen foglalkoznak, így lehetségessé válhat azt az éppen aktuális tevékenységet a lehető legmagasabb hatásfokon megélni és kivitelezni (Csíkszentmihályi Mihály a Flow - Az áramlás c. könyvében is hasonlóra ösztönöz). Ha egy mód van rá, találják meg a számukra legmotiválóbb sportot, mozgásformát is és legyenek benne napi rendszerességgel, alázattal, hálával, szeretettel. Az így egy teljesebb önismerethez is vezethet. Majd az ott átélt tapasztalatokat, sikereket, momentumokat  építsék be, használják a magánéletben, a munkában, alkalmazzák bárhol és bármikor :) Legyenek kreatívak.