k i f o g á s_rengeteg fajtája létezik. A “nincs kedvem”_”nincs időm”_”kevés a hely”_"nincs pénzem”-től kezdve számos válfaja ismerszik a kifogásnak. Ha dolgozol, ha hajtassz naphosszat vagy éppen nincs pénzed (a kettő persze együtt is járhat), ha az utóbb felsoroltak után egy edzés kezdetén még nem vagy koncentrált az “ott és akkorban”, mert még egy előző topikban megy a zsizsgés, szerintem az természetes. Ha jó a gyakorlásod erőfeszítés nélkül átkapcsol a program. Ezért fontosnak tartom, hogy egy oktató türelmes és megértő legyen. Ismerje ès szeresse azt, akivel foglalkozik. Csak így és ezen keresztül alakulhat ki a bizalom oda-vissza. Mindezekkel együtt jó lehet tudni, hogy a saját gyakorlásodnak nagyrészt saját magad vagy a felelőse és jó lehet látni azt, hogy az igazi tanár az önállóság irányába mozdít (úgy, hogy közben mutatja az utat_egyénre szabottan). Csilliárdnyi pénzt fektetni pompázatos felszerelésekbe, dresszekbe, személyi edzőkbe, edzésekbe (gyakran a "trénerek" is inkább az állandó találkozások felé tendálnak, nyilván okkal), valamint képzésekbe is egy lehetőség, egy út, mert folyamatosan kell az instrukció_a külsőség_mástól. Viszont az igazi eredmény akkor érkezik, ha elsősorban saját magad instruktora vagy, gyakorolsz önállóan és amennyire kifelé, legalább annyira befelé is megy a fókusz. Ehhez persze meg kell találni azt, ami igazán közel áll hozzád (elsô körben te MAGad!-) lehetősèg szerint minden területen. Így kialakulhat a lelkesedés és akár magává a tevékenységgé válás. Szívvel-lélekkel. Olyankor n i n c s k i f o g á s_

_dzy

ॐ