Kedves Gyakorlók!

2021. augusztusától_@Balanszom_Eszter Csikós (az alábbi fotón a középen mosolygó jógini) helyettesíti teljes gőzzel a szerdai online alkalmakat. Keressétek őt bizalommal és gyakoroljatok együtt is jókat (Én személy szerint imádom a zoom foglalkozásait, nagyon  Kellemes, nyugodt hang, részletes instrukciók, szuper ászana kombók)

Namaste_ ॐ

 www.demeteryoga.com 

Szia kedves Gyakorló!

Tájékoztatni szeretnélek arról, hogy 2020.11.11-től határozatlan ideig a szerdánkénti jóga és meditáció gyakorlásaink a Kamala Mozgás- és Életmódközpontban szünetelnek. A kialakult helyzet miatt újra online gyakorlásokra váltottunk. Ha az online jóga üzemmódunk érdekel, akkor üzenj nekem Demeter Zita Yoga facebook oldalamon.

Namaste! #VigyázzatokMagatokraésEgymásra

https://www.demeteryoga.com/

ॐ

A hatodik workshopon _különböző meditációs technikákkal ismerkedünk és az elméleti részen túl gyakorlunk is, valamint a hétköznapokba emeljük a meditációt.
A program végén közösen elfogyasztunk egy vegetáriánus, könnyű egytálételt.

A program időpontja: 2020. október 31. 10-14 óra

Helyszín: 

Andreanum, 1111 Budapest, Bartók Béla út 30. III./2. (Sarokház, bejárat a Bertalan Lajos u. felől.), 41-es kapucsengő

A program tartalma:
.a meditációs technikákon túl (testtartás, üléspózok, légzés, stb.)
.jógával egybekötött gyakorlás
.meditáció a hétköznapokban
.ebéd

Oktató: Demeter Zita

A workshop 8.000Ft
Kérlek a részvételed erősítsd meg a zita.demeter@icloud.com-ra küldött e-maileddel 2020. október 29-e délig!! A további infók e-mailben érkeznek hozzád.

Namaste,
Zita

https://www.demeteryoga.com
ॐ 

Megérkeztem Palkonyára. Mintha csak az olaszországi Toszkánában járnék. A térség dűlöi, áramló lankái bearanyoznak a naplementékkel, felkeltékkel és a friss terekkel együtt. És nemcsak a természeti adottságok, hanem a hegytetetőn lévő Haraszti birtok ízletes borai és a már harmadik éve szerveződő eseményei is. Utána kellett járnom, hogy a szőlőművelésen és a finomabbnál finomabb borokon túl egészen pontosan mi folyik Palkonyán. Haraszti Ferenc a Haraszti Birtok gazdája és a Palkonya Hangja egyik megálmodója mesél a Villány melletti birtok kalandos múltjáról_jelenéről_jövőjéről:

Mikorra datálhatóak a Haraszti gazdálkodás kezdeti lépései?

Az 1820-as években kovács Üknagypapám kezdte el a 2 hektáros földet művelni. Akkoriban a telken még csak egy kis ház volt. Én 3 évvel ezelőtt vásároltam vissza nagynénéméktől. Azóta alakítgatom az immáron 4 hektáros birtokot. A családi kalandunkhoz, a múlthoz, hozzátartozik az a tény, hogy a szüleim nem igazán támogatták ezt a projektet. Kételyeik voltak, hogy ki-mit fog ott kezdeni magával, mivel se víz, se áram. Ki fog ide feljönni…

Nekem úgy tűnik egyértelműen van, aki fejön ide. Több száz fős rendezvények alakulnak a hegytetetőn.

Valóban. A borászat és a Palkonya Hangja iránt is nagy az érdeklődés. A fesztivált Élő Marcival indítottuk útjára 2017-ben. Akkor még a faluközpontban zajlott a program. Tuti nagyszínpad világzenei repertoárral, Dél-Amerikából érkező  zenekarokkal. Viszont tavaly és idén a 3. Palkonya Hangja a Haraszti Birtokon zajlott tök nagy sikerrel. Ehhez bátran megtizedeltük a fesztivál költségvetését, kisebben gondolkoztunk. És így is az lett a tapasztalatunk, hogy nagyot szólt. Sőt! A kultúra, a kulináris élmények képviselete és a szerevezések mentén egy vagány, modernkori hippiközösség is pezseg a rendszerben. A szülők pedig látva a sikereket, teljes vállszélességgel támogatnak minket. Ezért nagyon hálásak vagyunk.

Milyen fejlesztések várnak rátok a jövőben?

A fejlesztések már a jelenben is történnek. Például az áramot napelemszigettel nyerjük. 2021 tavaszára kútfúrás van beizzítva és egy laza parkosítás. Mediterrán növényekkel. Aztán érkezik a 4. Palkonya Hangja, amire már most elkezdtük a hangolódást…

A Haraszti Birtok következő eseménye itt: Birtok Music Live

_dzy

ॐ

Az erdőben lehet igazán kapcsolatba lépni azzal, ami örök, és ami fontos._Bordán Lili

fotó: dzy_

ॐ

Bergovecz Lászlóval (40) a Fészek Részek alapítójával és a MAVEG (Magyar Vegán Egyesület) elnökével beszélgettem a Szabad Bisztróban több témában: bútorkészítés, kultúra, állatok (a továbbiakban: nem-emberállatok), emberek (a továbbiakban emberállatok). Beszélgetésünk helyszíne is egy rendes vegán kocsma. Kategóriájában az első itt, Budapesten.

A Fészek Részek vállalkozásodban élő anyagot, fát mérsz, szabsz, formálsz bútorokká, nem hétköznapi eljárással, szerintem egyfajta haladó szellemiségben. Mi a metódusod lényege?

Sok évvel ezelőtt külföldön, Londonban tanultam. Formatervező, belsőépítész és alkalmazott művész szakon végeztem. Foglalkozásomat tekintve a lakberendezési tárgyakra fókuszálok. Az általam készített bútorok azon túl, hogy használati tárgyként testesülnek meg, a fejemben egyfajta kommunikációs eszközök is. Arra hívom fel a figyelmet, hogy minden döntésünkben hatással vagyunk a környezetünkre, a világra. Ezért már a formatervezésnél elkezdem a hatások redukálását. Gondolok itt arra, hogy minél kevesebb alapanyagot, fát használok fel és a kialakítással is próbálom a hulladékot csökkenteni. Egyes alkatrészek ugyanabból az anyagból készülnek. Ehhez egy CNC marógépet használok, és azzal dolgozom ki a kötéseket. Nincs csavar, se ragasztóanyag. Így próbálom elkerülni az előállítás mögött rejtőző vegyi-, vagy nehézipari hatásokat. Tulajdonképpen visszamentem a gyökerekhez. Valójában a bútorkészítés hajnalán is hasonlóan, ékekkel készültek a bútorok. Persze akkor még nem voltak CNC gépek, meg ragasztó, csavar, gyárak stb. Az alapanyag megválasztásán nagyon sok múlik. Hiszen a brutál’ felületkezelések vagy a felületre laminált műanyagok toxikusak a környezetre és több száz, vagy akár ezer évig terhet jelenthetnek a bolygónkra nézve. Ugye az is egy lehetőség a sok közül, mikor megújuló erőforrással dolgozunk. És ez a megújuló erőforrás lehetőleg ellenőrzött erdőségből származó fa. A fák közül leginkább rétegelt lemezként táblásított lemezt használok. Itt E1-es veszélyességi kategóriába sorolható ragasztóval dolgozom, aminek az összetevői annyira biztonságosak, mert alacsony a formaldehid tartalma, hogy az ebből készült terméket babáknak is oda szabad adni. Szóval adott ez a táblásított anyag, egy nagy lemez, amit mint egy szabásmintát felosztok darabokra. Így az egyik alkatrész a másik negatív formájába passzol bele. Minél pontosabban illeszkednek az alkatrészek, annál kevesebb lesz a nyesedék. A Fészek Részek egyik célja, hogy 5% alá kerüljön a hulladék egy-egy tárgy elkészítésekor. Ipari környezetben az aktuális adatok szerint ez a szám átlagosan 60% felett van. Emellett a választott felületkezelő anyagok mindegyike környezetkímélő és vegán. Ha ezekre nem figyelnék, az számomra etikailag gáz lenne. És ezt a morális dilemmát nekünk, tervezőknek, nem szabad a vásárlóra terhelni, mert ő nem lát bele. A felhasználó biztosan csak a pénztárcájába és az igényeire lát rá. Ezért az etikai-cikikben nem szeretnék kompromisszumot kötni, mert számomra értelmezhetetlen. Hatással vagyunk a környezetünkre.

A környezetre. "Hatással vagyunk a környezetünkre." Sokféle környezetértelmezés létezik. Mi a te környezet-értelmezésed?

Amikor környezetről beszélek, nem beszélhetek csupán a tájról, vagy a horizontról, ahol vonulnak a dombok, húzódnak a hegyvonalak, ezeken vannak zöld lombos fák, meg mesterségesen épített területek. Számomra a környezet egy komplex biorendszert jelent. Ehhez képest általánosságában, a gondolkodásunkban a környezet egy absztrakt értelmezést kap. Pedig nagyon konkrétan kéne értenünk azt a dolgot, hogy az élet nevű jelenséget csak itt ismerjük a Földön, mivel legjobb tudomásunk szerint nincsen máshol élet. Ezt nagyon durván nem vesszük figyelembe. Az életjelenség tényét sokkal alázatosabban kellene kezelnünk. Főleg mikor rendszerszinten gondolkodunk. Tehát számomra a környezet egymásra épülő élőlények összessége: nem-emberállatok, emberállatok, növények, gombák, mikroorganizmusok és a változó fizikai adottságok, amikhez ezek a lények alkalmazkodnak. És így egy kb. 6400 emlőst jegyző rendszerből egy vagyunk mi, az emberállat. Az, hogy úgy döntöttünk beleszólunk ebbe a rendszerbe az egy óriási felelősség. Ez jó lenne, ha a helyén lenne kezelve. Így amikor kijelentjük, hogy „itt mostantól legelő lesz az erdő helyén, mert majd meg akarunk enni egy állatot, és ahhoz azt etetni kell”, az felvet rengeteg morális problémát. És nem csak annak az életnek a tekintetében, amelyiket láthatóan elvesszük a vacsoráért. Mert például megkérdőjelezi azt a tudást, hogy értjük-e, hogy a kivágott erdő fái katalizátorok. Aki ült már valaha árnyas fa hűsében, az tudja, hogy a fa fizikailag hűti a környezetét. Teszi ezt úgy, hogy párologtatja a folyadékait, az árnyékával meggátolja az UV sugarak romboló hatását, és nagyban fotoszintetizál. Ahogy a napsugár „megüti” a fa leveleit, az kilélegzik, majd a pórusain átáramlik a széndioxid, és a növény megköti, magába építi, kvázi megeszi. Amit kiereszt a fény hatására, az csak a tiszta oxigén. Ezt azért szoktuk szeretni. Lenyűgöző, ahogy egy fa a növekedésével egyre többet vesz el a levegő széntartalmából. Ezért, ha nem muszáj, ne döntsük ki őket. Jó lenne minél kevesebbet kiirtani ezekből az élőlényekből. Mondom úgy, hogy közben bútorokat készítek belőlük. De most ezt elengedem. Mert azt a lehető legkörültekintőbben teszem. Az ember nehezen tud engedni a civilizáció luxusából. És úgy tűnik a fa használata bútorkészítéshez a kisebbik rossz. És mi itt Magyarországon olyan kultúrát képviselünk, amelyben többnyire egy krumplifőzeléket asztalról szoktunk elfogyasztani. Jelenleg az ember okozta környezeti hatásokról 30 éve folyó kutatások érhetők el. Az emberi tevékenység környezetre mért nyomását az IPCC (angolul: Intergovernmental Panel on Climate Change, magyarul: Éghajlat-változási Kormányközi Testület) is igazolja a jelentéseiben. Ez a jelentés beszél a konszumerizmusról is. És itt szeretnék újra visszakanyarodni az evésre (IPCC report,Chapter 5. Page 73.), mert azt egy nap ugye nagyon sokszor csináljuk, és ehhez képest arányaiban sokkal kevesebbszer vásárolunk például bútort egy adott napon. A sokat ismételt, aprónak tűnő cselekedet, pl. a táplálkozás összeadódva beláthatatlanul nagy hatást gyakorol a valóságunkra. A fogyasztási igényünk kielégítéséért gyaluljuk le újra és újra a bolygót és a megművelhető, bevethető területeknek több mint 50%-án állatoknak termesztünk növényeket, kizárólagosan profitszerzés céljából. Ha a profitéhes elemek abban látják a lehetőséget, hogy ízletes uborkákat répával adjanak nekünk vs. marhahúst-marhahússal áruljanak, akkor a kereslet szerint az lesz kirakva portékának. És mihelyst az emberiség berendezkedett valamire, akkor azt fogja népszerűsíteni az élelmiszeripar. Ebben az esetben bár nagyon pici az egyéni felelősség, de nem elhanyagolható. Itt jön a képbe a vegán törekvés. Amikor az egyén úgy dönt, hogy őmiatta ne szenvedjen a többi élőlény, ha nem muszáj. A piaci szereplők - a kereslet-kínálat eszközével - oda-vissza hatnak egymásra. Okos lépésnek tűnik a fogyasztói kultúrában egy rendszerszintű változás.

Mit értesz kultúra alatt?

Egy olyan szokásrendszert, ami emocionálisan és rutinszerűen segíti az életünket és a döntéseinket a hétköznapokban egyaránt. Még a megfigyeléseinket is megszűri. Beleköltözik a fejünkbe, mint egy hit, vagy hiedelem, melyek alapján döntéseket hozhatunk. Olyan, mint egy számítógépes operációs rendszer. De a kultúra jelenthet közösséget megjelölni tudó közös történetet is. Yuval Noah Harari történész például a történetekben látja az emberiség fejlődésében az irányító szerepet. A kultúra alapvető forrásai a történetek, amikkel azonosulni tudunk. Szerintem az ember első jelentős "design projektje" a szimbolikus nyelv kifejlesztése volt. A nyelv egy rajtunk túlmutató gyakorlati tapasztalatot közvetítő fontos eszköz, ami öröklődni tud nemzedékeken át, így teheti egyre könnyebbé, egyszerűbbé az életünket. Így lett ez is alapvető és érezhetően dinamikus eszköz a kultúra kialakításában és tovább örökítésében. A társadalomban úgy általánosságában a kultúrának egy ponton az lenne a kimondatlan célja, hogy könnyebbé és teljesebbé tegye az egyéneknek életét. Az egész civilizáció azért küzd, hogy az összes nehézséget megpróbálja kiküszöbölni. Ott van egy ilyen csíra állapot, amikor az erdőben kellene élnünk, és ott ránk esne az eső, az meg nem jó. Akkor eszkábálunk egy házat, de ha csak egyetlen házat építünk, akkor nem lesz társaságunk. Akkor építünk még hármat, akkor az már négy család, de a négy család nem elég erős ahhoz, hogy…, és akkor így egyszer csak várossá alakul. Ennek a tagjai – többé-kevésbé – összhangban vannak, közös és egyéni irányok szerint ismételgetik a rutint. Aztán mi, akik városokba tagozódtunk, azt mondjuk, hogy a területeinkre nem jöhet be állat, stb. Kialakítunk egy nagyon szigorú önkényrendszert, amivel teljesen borítjuk az ökoszisztémát. És aztán jön a non plus ultra, hogy ezek után innen, a városokból fogalmazzuk meg azt, hogyan védjük meg a környezetet. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy mindenkinek vissza kell mennie az erdőbe, mert azt nem tartom reálisnak. Hanem azt, hogy ahol tudunk, gyakoroljunk alázatot! Csökkentsük a környezetre nehezedő nyomást! Ilyen csökkentést válthat ki a vegán életmód. A veganizmuson keresztül meg tudjuk érteni azt, hogy nem kell állatot, se környezetet elnyomni vagy pusztítani a saját kényelmünk és egészségünk megélésének érdekében.

Mi alapján teszel különbséget kultúrák között?

Különböző érdekérvényű buborékok léteznek, de vannak közös halmazok, amik egymásba olvadhatnak. Például a magyar, a nőies, a városi, stb. Mind egy-egy kulturális lenyomat. Minták és elvárások. Az állatvilágban is létezik kultúra. A tudatosság különböző szintjein alakul ez. Szerintem a hatékony társadalom működésében vannak közvetlen, kisebb egységű kulturális zárványok. És minden, ami segíti az értékrendet és ennek a fejlődését – ezáltal az egyes közegek és így az individuális személyek érvényesülését – az hasznos kulturális jelenség, és ami meg nem segít, azt meg kell tudni kérdőjelezni és változtatni, ha kell.

Egész iparágak ontják magukból, termelik a kész, csomagolt vegán termékeket is. Ez szintén nyomást tol a környezetre. Hogyan tud kipörögni ebből a valahol mégiscsak kapitalista orientációként is értelmezhető állapotból egy igazán környezettudatos, aki valóban természetesen, a természettel a legnagyobb összhangban szeretne élni? Úgy, hogy akár a négy évszakot is figyelembe veszi.

Amíg egy ilyen durva eszközt használunk értékmérésre mint a pénz, és a profit fogalmát nem tudjuk kezelni, addig a béke csak ideiglenes és látszólagos. Jól látod, hogy minden előre elkészített élelmiszer, függetlenül attól, hogy az vegán-e, egyfajta igényteremtést tol maga előtt, és feltehetően a csomagolásával egy extra nehézséget hagy maga mögött. Hiszen ott van az, hogy el kell adni, plusz fel kell készülni rá. Elő kell teremteni őket. Ha lefagyasztjuk, befőzzük, szárítjuk, konzerváljuk, akkor is extra energiával terheljük a bolygónkat (mivel a befőzésnél forraltunk, vagy a fagyasztásnál a hűtőgépeket üzemeltük, és így tovább). A vegán címke megjelenése elsősorban nem a környezetbarátság felől közelít, hanem hogy az adott szolgáltatásban más állatokat nem kényszerítettek a világba és ki a világból. Ha arra vagy kíváncsi, hogy elveszítettük-e a harmóniánkat a természettel, akkor azt kell mondjam, hogy igen, teljesen. A vegánok is és a nem vegánok is egyaránt. Még akik a legjobban odafigyelve maguknak termelnek és hiper-bio üzemódban termesztenek, még ők is. Terhel minket a felelősség. Véges forrásainkra úgy tekintünk, mintha kifogyhatatlanok lennének.

Mi volt akkor régen, mikor természetes része volt az ember természetnek, mikor nomádként vadászott? A vegán megközelítése mentén számonkérhető-e valaki pl. a vadászat miatt?

Mostanában alig tudunk olyanokról (egy-két rezervátumban kódorgó törzset leszámítva), akik a természetben természetesen élik az életüket. És hogy itt számonkérhető-e valaki, ha valaki lenyilazza a vaddisznót? Nem számonkérhető, de ettől még van morális probléma. Ezen a vonalon a vegánoknak gyakran odavágott, félig megfogalmazott példa az eszkimók. „Az eszkimónak életben kell maradniuk, magukra kell húzniuk a fókabőrt, nekik túl kell élniük a helyzetet, nincs más választásuk!” Jó-jó! De itt van kb. 7-8 milliárd ember, aki nem eszkimó és folyamatos ketózisban van. Kicsit csúfolódom, de érted, ugye? Az eszkimónak – ők, amennyire én tudom, genetikailag adoptálódtak a kényelmetlen életkörülményeikhez – nem para folyamatosan húst enniük. Nekünk para. Tehát itt nézőpontkülönbözőség van. Az előbb emlegetett szitukban, amikor adott egy helyzet, amiben túl kell élni, nincs más választás. De nekem ez sem tűnik etikusnak, és gyanítom, hogy nekik sem. Gondolom, ezért is van mindenféle tiszteletadási rituálé az ölés körül. Aztán van a másik szituáció, amikor meg nagyon is van választás. Valaki az ismeretein keresztül és az adott aktuális környezetében könnyedén tehet különbséget jó és rossz között, és lehetősége van elkerülni az erőszakosságot. Abban a pillanatban, amikor ő felfogja, hogy nem muszáj megölnie és megennie azt az élőlényt egy boldog élethez, hogy van más lehetősége, az nyilvánvalóan egy másik helyzet, mint a korábban pedzegetett eszki-móka. Tovább megyek. Számonkérhető-e az oroszlán? Az ember és a disznó mindenevő, ellenben az oroszlán nem az. Bár tudjuk, hogy a disznó is meg bírja enni a húst, de ha megkérdezel egy disznótartó gazdát, hogy hány gramm húst ad neki naponta/hetente, nagy valószínűséggel azt fogja mondani, hogy semennyit. Akkor azok a disznók egészségtelenek? Erre nagy valószínűséggel az a válasz fog érkezni a büszke állattartótól, hogy az én disznóim makkegészségesek. Tehát egy lólépéssel kijelenthetjük, hogy a mindenevőnek nem kell hús. A mindenevőnek nem kell mindent megennie, hanem mindent lehet ennie. Ez azért fontos, mert mi mindenevők – mi, emberállatok, ugye mindenevők vagyunk – képesek vagyunk előállítani az összes proteinláncot növényi forrásból is. A fehérjelánc egy komplex aminósavakból felépülő szerves vegyület (szén, oxigén, hidrogén, nitrogén), de a legtöbben nem tudjuk, mit beszélünk, ha szóba jön. Azt a kérdést persze nagyon tudjuk ismételgetni: honnan vigyem be a proteint? Vicces, mióta vegán lettem, azóta kénytelen vagyok olyan mélységig foglalkozni azzal a témával, hogy hogyan viszem be a szervezetembe a proteint, mintha a zoknivásárlásról beszélnék. Hadd törjem megint egy kicsit kerékbe a biokémiát: első lépésben a proteint a növények állítják elő, éppen a korábban emlegetett fotoszintézissel. Ha nincs növény, nincs protein. A növényt megeszik az állatok, és az állatok néha megeszik az állatokat, mint pl. az oroszlán. Főhősünk, az oroszlán esetében jó azt érteni, hogy ő nem tudja előállítani az őt körülvevő növényzetből az összes szükséges fehérjét, amiből az ő teste felépül. Az esetében ilyen hiányzó aminósav például a taurin, amit kész formában kell fogyasztania ahhoz, hogy a felépítse a testét alkotó fehérjéket. És aztán szokott jönni az is, hogy „Na de hát van szemfoga az embernek!” Igen, van. A gorillának és a vízilónak is van szemfoga, mégis növényi diétán él. Tehát azt kijelenthetjük, hogy ragadozók tuti nem vagyunk. Ha úgy kéne ennünk, mint egy ragadozónak, azzal a “setuppal” amire evolúciósan fejlődött a testünk, az nem lenne egy könnyű élet. Van egy pár szórakoztató, de igazából borzasztó videó, arról, ahogy egy véletlen elgázolt nyulat nyersen próbál megenni egy srác. Szóval csak úgy, a'la nature. Nos, ha úgy kéne ennünk, mint egy ragadozónak, akkor azt egészen biztosan nem tudnánk könnyedén kivitelezni. Ez csak azért fontos, mert az érvek erejéig néha a ragadozókkal akarunk azonosulni és a tompa szemfogainkra mutogatunk. Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége évekig szemben állt a többi vezető táplálkozástudománnyal foglalkozó intézménnyel, és állították, hogy mindenképpen kell állati eredetű proteint bevinni az emberi szervezetbe. Az egymástól független dietetikus szervezetek, úgy mint az Ausztrál-, Kanadai-, és a Brit Dietetikusok Szövetsége, a Physicians Comittee for Responsible Medicine, és az Academy of Nutrition and Dietetics, a Pécsi Tudományegyetem Táplálkozástudományi és Dietetikai Intézetének nyilatkoztak erről. Több tízezer táplálkozástudományi szakember azon az állásponton van, hogy minden életkorban és állapotban (gondolnak itt a gyerekkorra, az időskorra és idesorolható a szoptatás és terhesség időszaka is) egy megfelelően összeállított növényi étrend teljes-körű és kielégítő az emberállat számára. Fontos hangsúlyozni, hogy erre csak egy jól összeállított, személyre szabott növényi diéta alkalmas. Ugye egy rosszul összeállított növényi diéta is okozhat kárt, pont úgy mint egy rosszul összeállított vegyes táplálkozási rutin. A személyre szabás a különböző élethelyzetek miatt fontos. Például ha valaki betegség vagy genetikai hajlam hátrányából vág neki az életnek, annak például komolyan kell vennie ezt, akár vegán, akár nem.

Ismét egyeztessük szótárainkat. Nálad mit jelent a diéta?

Maga az étkezésünk egy diéta. Egy ilyen elemózsia-átlag. A diéta nem csak azt jelentheti, hogy valamit vagy valamiket sokáig nem eszünk, megvonunk magunktól. Hanem maga a táplálkozás, az étrend, a halmaz abból, amit valaki rendszeresen választ az összes lehetőségből. A gyakorlatban alkalmazott kajakultúra. Ha már itt tartunk, a veganizmus sem határozható meg csupán a diétaként. A veganizmus egy állatjogi mozgalom. Vannak, akik vegán életmódot élnek, de valami belső önmegvalósításra hivatkozva nem akarnak abuzálni állatokat – véletlenül veszik figyelembe az állatok sosem igazán elismert jogát a háborítatlan életükhöz.

Szerintem a látásmódod mentén a veganizmus is értelmezhető kultúraként. Honnan ered a vegán kultúra?

A rövid válasz a kérdésre az, hogy a veganizmus, ahogy mi ismerjük, a 20. század közepén indult el Leicesterből, Angliából. De az eredete mélyebben gyökerezik. Magának a szónak a forrása egy nő. A legendák szerint Dorothy Watsontól származik maga a vegán elnevezés. Ekkortájt 1944-et írunk, amikor még javában dúl a második világháború. Talán a legvéresebb tombolása az emberiségnek. Jól látszik ezen a háborún keresztül is, hogy meddig tudjuk torzítani az elképzeléseinket a jólétről. Olyannyira, hogy az, ami akkor történt, mind a mai napig kihat jelenlegi életünk megannyi területére. De Dorothy férje, Donald Watson volt az, aki megfogalmazta, hogy oké, hogy elkezdtünk odafigyelni magunkra és a környezetünkre egyaránt és vegetáriánusok vagyunk, viszont ez nem elegendő. Ő egy leicesteri tanár volt, aki 14 évesen vegetáriánus lett, miután sok időt töltött nagybácsikája farmján. Ezen a farmon teljesen elborzasztotta a disznóölés, majd kb. 18 évvel később feladta a tejtermékeket és az állati eredetű ételek fogyasztását is. 2005-ben halt meg, 95 évesen. Megértette, hogy a tejhez kapcsolódó termékek előállításához szükség van a tehénre, akit tulajdonképpen kihasználunk ezeknek a termékeknek az előteremtése során. A teheneket többnyire erőszakosan, akaratuk ellenére kell megtermékenyíteni, majd megfosztani őket a borjaiktól. Hiszen egy olyan élőlény anyatejéről beszélünk, amely a természetéből adódóan csak az utódjának szánja azt ösztönei szerint. A fogvatartásáról és elkerülhetetlen erőszakos lemészárlásáról nem is beszélve. Jó, ha tudjuk, hogy egy tehén 20-25 évig él és 5 évig van gazdasági szempontból értékelhető tejhozama. A tehenet etetni, itatni kell, akkor is ha nem hoz hasznot. Ha legelőn gyarapodik a jószág, az 60 liter vizet jelent naponta, ha betonon és száraz élelmen növekszik, a napi víz mennyisége 120 literre emelkedik. De hát ő haszonállat, „arra van”. Szóval gazdasági szempontból érthető, ha nem akarják a tehéntartás öröméért tovább tartani az állatot. Így aztán végül életének egynegyedénél megfosztják az életétől is. Watson ilyesmiken merengve elkezdte mellőzni a belőlük származó termékek fogyasztását az állatok érdekében. Nagyon természetszerető, harmóniára törekedő ember volt és abszurdnak tartotta a „tej-mániát”. Az egy szál írógéppel szerkeztett The Vegan News nevű lapjában kérte, hogy figyeljünk a használati tárgyainkra is (mint pl. ne viseljünk bőrcipőt), mert azokkal is nyomást tudunk gyakorolni a környezetünkre. Ezt követte a Society névre hallgató jótékonysági intézmény. A Vegan Society növekedni kezdett és körbejárta a filozófiát, ragaszkodva a watsoni értékekhez, de egyre radikálisabb hangokkal. Mert más élőlény elnyomására építő iparágat nem akartak támogatni. Érdekesnek gondolom 1948-ban egy Leslie J. Cross nevű karakter felbukkanását. Ő volt az első "vérvegán", ha úgy tetszik, és a hatására a megduzzadt számú vegánok elkezdtek fokozottan fogyatkozni. De az emberiség már korábban formált gondolatokat erről, pl. 18. század vége felé egy Jeremy Bentham nevű angol filozófus professzor az Oxfordi egyetemen. Ő a lényegi kérdést nem abban látta, hogy ezek az élőlények tudnak-e velünk kommunikálni, hanem abban, hogy szenvednek-e az emberi interakciótól. Ha belátjuk szenvedéseiket, akkor meg kell értsük, hogy bajt okozunk nekik. Azt legtöbben értjük, ha kicsit megszúrok egy állatot, arrébb megy, mert nem tetszik neki. De Mr. Bentham még ennél is tovább ment, ameddig csak tehette, és egyenesen azt gondolta, hogy törvényi szabályozást kéne bevezetni az állatok védelmére. Ettől kezdve minden évtizedben egyre sűrűbben bukkantak fel az állatok jogai ilyen-olyan formában.

Lokálisan, itt Budapesten hogyan született a MAVEG (Magyar Vegán Egyesület)? Te hogy kerültél a képbe?

2013-ban, amikor visszajöttem Magyarországra (annak előtte akkor már 2 éve vegán voltam Londonban) rájöttem, hogy az itthoni társadalom egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy például egy kávézóban kiadjon egy forrócsokit vízzel. Azt tapasztaltam, hogy a felszolgálók összehívnak mindenkit, hogy felmérjék, el bírják-e készíteni, a forrócsokit vízzel. Vajon tehetnek-e vizet a porra, akkor lehet nem lesz olyan sűrű, ilyeneken érveltek elmélázva. Mintha amúgy nem a kukoricakeményítőtől lenne kásás a forrócsoki. Angliában egyszerűen nem volt rá szükségem, hogy kimondjam vagy hangsúlyozzam, hogy vegán vagyok, mert ott már sokkal régebb óta jelen van a veganizmus és alapból vannak lehetőségek a vegán fogyasztásra. Itthon viszont naponta kellett mondanom. Szóval azzal, hogy visszaköltöztem Budapestre, bekerültem egy másik kulturális buborékba. Így olyat csináltam, amit sohasem gondoltam volna hogy fogok. Elkezdtem belekerülni a vegán városi aktivizmusba. Azt éreztem, hogy muszáj részévé válnom az akkoriban Bonifert Annáék által szervezett közösségnek ahhoz, hogy könnyebbé tudjam tenni a mindennapjaimat. Előtte sosem akartam megmondani senkinek mit egyen vagy mit ne egyen. Szerettem volna minél egyszerűbben hozzájutni ahhoz, amit szeretnék. Valójában merő önzésből lettem jobb mint voltam. Értéknek látom az erőfeszítéseket, amiket társadalmi fejlődésért tesznek emberek, akár én is teszek így. Szerencsére a közösségi oldalakon egyre több lehetőséget találtam. Anno a Vegán Állatvédelem Egyesület alapításának szervezése körül is felbukkantam, ami az Édes Élet Cukrászdában történt. Ebben végül magánéleti körülmények miatt nem tudtam érdemben részt vállalni. Viszont később az Earthlings Experience utcai vetítéseinek szervezésébe belefolytam. Majd 2016 és 2017 tájékán többen úgy gondoltuk (Hargitai Dóra és Eisenmann András akikkel én kezdtem szervezkedni, de maguktól mások is elkezdték ezt a folyamatot Tóth Józsi, és Gyimóthy Barbara például, de ez ott feszült már rengeteg emberben), hogy az állatok védelme mellett az emberek érdekvédelme is fontos, mivel a veganizmus egy emberek között zúgó viselkedés. Mivel nagyjából azonos értékeket ismerünk fel a manapság elfogadott kultúrában, a hasonlóságokat megpengetve próbáljuk integrálni a vegánok jelenlétét. A Magyar Vegán Egyesület célja, hogy azok helyzetét a könnyítse, akik ezt a többi állatra figyelmesebb életmódot választják. Végül 2018 márciusában került hivatalosan bejegyezésre a Magyar Vegán Egyesület. Azon év augusztusában mondott le Tóth Józsi az elnöki pozícióról. Így lettem 2018 augusztusától az egyesületnek az elnöke.

A MAVEG hogyan szerveződik, mint közösség? Mik azok azok a programok és megjelenési felületek, ahol találkozhatnak veletek?

Hivatalosan kb. 120 tagja van az egyesületnek, egyébként becsléseim szerint 5 és 10 ezer között van a vegánok száma ma Magyarországon. Ebből a 120-ból páran vállalnak csak önkéntes feladatokat puszta lelkesedésből, szeretetből. A Vegan Sunday Marketeken (VSM) havi rendszerességgel jelenünk meg programszervezéssel. A VSM egy magyar érdekeltségű vegán piac. Itt rengeteg magyar vegán termékkel találkozhatnak az emberek. És a programokon igyekszünk releváns szakértőknek is teret adni, hogy megválaszoljanak akár egészséggel kapcsolatos kérdéseket, vagy esetenként egyszerű praktikákat osszanak meg. De bizonyos felmerülő jogi kérdésekre is választ kaphatnak az érdeklődők. Preyer György, az esemény kezdeményezője egyben a Vegánlettem szerkesztője is. De a vegán egyesület önmagában is próbál kapcsolatot teremteni mindenkivel az úgynevezett „outreach” akcióin keresztül. 2018 óta kb. 500 gyereknek szerveztünk előadást, hogy ne csak a médiából értesüljenek arról, mi a vegán, hanem testközelből találkozzanak vegánokkal. Fordításokkal próbálunk információt átadni az embereknek. Filmek, cikkek fordítására volt már példa többször, és lesz is. Vannak különböző munkacsoportjaink. Ilyen például a Közétkeztetés Munkacsoport. Ha szükség van rájuk, ők próbálnak szót érteni az iskolákkal. Mert vannak gyerekek, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy ott, ahol szülői felügyelet nélkül marad (pl. ovi, általános iskola), úgy étkezzen, ami egybevág a család morális értékeivel. A Kommunikációs munkacsoport segítségével különböző témákban publikálunk a honlapunkon (www.maveg.hu) nyílt leveleket. A MAVEG honlapja Vitéz Petrának köszönhető, aki egyben a Veganinja lelkes szerkesztője is. A MAVEG facebook oldalát pedig több mint 7000-en követik. Az ezeken a felületeken megjelenő szövegeket a Kommunikációs munkacsoport lapátolja ki. Igyekszik egyeztetni adott esetben a jogi vagy az outreach vagy a közétkeztetési vagy a rendezvényszervezési csoporttal.

Mely országokban örvend a legnagyobb népszerűségnek a veganizmus?

Most azt látom, hogy két olyan ország van, ahol a vegán mozgalom nagy lendülettel zakatol. Az egyik Anglia, ahonnan az ügy ered. A másik Izrael, ahol eredetileg is többé-kevésbé így kajáltak, és az ottaniak politikai aktivitásának köszönhetően fontos, hogy megnyilvánuljanak. Például egy-egy utcai megmozduláson 25.000 ember vonul fel, és 400.000 otthonról szurkol. Izrael lakosságának 5%-a vegán. De a legnagyobb számokat Amerika produkálja, kisebb százalékkal, mégis nagyobb embercsoporttal (7.5M ember). Érdekességképpen Lengyelországnak van egy kiugró statisztikája 2016-ból. Eszerint több lengyel vegán van, mint ahány ember Budapesten él. Közétkeztetés témában előttünk jár Svédország, Portugália, Németország, Amerika.

Van a veganizmusnak politikai vetülete?

A nép egy részének az érdekeit képviseli a veganizmus, azzal a céllal, hogy mindenki úgy tudjon étkezni, ahogy szeretne. Tehát számára a lehető legkiegyensúlyozottabban. A politikának szintén az a feladata, hogy a nép érdekeit képviselje és abban a pillanatban, hogy az emberek akár egy százalékának az az érdeke, hogy mondjuk enni tudjon azon elvek mentén, ahogy szeretne, az abban a pillanatban egy politikai dologgá változik. A MAVEG mondjuk nem akar beleszólni a politikába, csak azt akarja hallani, hogy a mindenkori politikai szervezetek, szerveződések foglalkoznak ezekkel az emberekkel. Világnézetünk gyakorlása törvény adta jogunk (VI. cikk a Magyarország Alaptörvényében).

A MAVEG-ben megjelennek kritériumok?

A MAVEG alapvető feladata, hogy befogadó maradjon, de nem elfogadó az állatbántalmazás terén. Ha valaki tisztában van az egyesület irányvonalaival, működésével, el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy valaki vegetáriánusként él. Például szociális nehézségekkel küszködik, így ennek következtében nem tudja megélni a vegán értékeket, mert nem maga szerzi be az élelmet, nem keres elég pénzt, “charityből” kajál, stb., de egyébként nem szeretné támogatni ezt a rendszert. A MAVEG-ben az abolicionista gondolkodás az alap, tehát annak a szemléletnek az eltörlését támogatja, amiben a nem-emberállatok az emberállatok tulajdonai, a tárgyként kezelésük eltörlése mellett áll és tenni akar érte, hogy a jogaikat elismerje a társadalom. Nyilván minden nemű érzékenyítés ebben a kérdésben számít. Ha a MAVEG munkájának köszönhetően 10 ember tud 100% vegánként létezni az nagyon jó, de ha a MAVEG működése miatt lesz 1000 ember, akik redukálják mondjuk 70%-ban a saját fogyasztási szokásaikat az állatok javára, számunkra az is nagyon fontos lépés. A 10 ember azonban azért fontosabb eredmény, mert ők mindenkinek közvetítik, gyakorlatba ültetve mutatják be az általuk képviselt értékeket maguk körül. Ők segíthetnek a többi embernek abban a megértési folyamatban, hogy a korábbi szokásaik alakíthatóak, de nincs semmi, amit el kell hanyagolniuk magukra nézve és nem fognak hiányt szenvedni, ha teljesen elhagyják az állathasználatot.

Szerinted miért kapja a veganizmus a radikális cimkét?

Megint körbejárom a kérdést. Jó lehet látni, hogy az emberek többnyire valamilyen stratégia szerint élik az életüket, és ez határozza meg a hétköznapjaikat. De ettől ez nem kell, hogy meghatározza őket. A mindennapi rutinja valakinek még lehet, nem érte el az értékrendjét, és ennek több oka lehet. Olyan különféle hatások nehezíthetik, mint társadalmi-, környezeti nyomás, a kényelem. Pl. valaki reggel elindul dolgozni, és vagy van ideje ételt csomagolni, vagy majd megveszi a közeli boltban, büfében, menzán, ahová befizetett. És ha ezek nem biztosítanak neki megfelelő lehetőséget a választásra, ő akkor is azokból fog választani, ami ott van. Oké, hogy ott van saláta is, ami egészséges, de ha csak salátát eszik, az nem opció. Egyoldalú. Egy teljesértékű növényi étrendnek kellene teret adni, és ha ezt támogat egy rendszer, akkor jobb lehetőségei vannak az embernek. Könnyebb váltani, változtatni, kisebb terhelést nyom a környezetre. Az állati eredetű termékek redukciója mindenkire nézve kötelező, függetlenül attól, ki mit gondol a vegánokról. De ha így folytatjuk, nemcsak a társadalom, hanem az összes többi faj sem fog tudni fennmaradni az általunk ismert formában. Ez tény. Érezzük, látjuk, mérjük, a gazdálkodók is tudják, hogy a változás itt van. Az ember által okozott változtatások következménye a fejünk fölött himbálózik. Valójában a vegán közösséget megítélő többség az, aki radikális. Ahhoz, hogy mindenki (és itt értek kb. 7,8 milliárd embert) hús és állatieredetű termékekből származó igényét ki tudjuk elégíteni, arra nincs kapacitás. Nincs elég hely. Most pillanatnyilag hozzávetőleg 2 milliárd ember él abban a luxusban, amit mi ismerünk itthon, és természetesen vannak, akik nálunk is nagyobb kényelemben. Mindenki enni akar. Ezt a problémát próbálom szemléltetni. És már ehhez is a Földön elérhető összes megművelhető területnek a 75%-át megműveljük, a 25%-án lakunk, építjük az utakat, és ugyanebben a negyedben lakik az összes állat is. Vadon élő, tenyésztett egyaránt. A 75%-nyi területnek az 1/4-én azok a növények teremnek, amit mi, emberek megeszünk. Mindannyian. Mindenevők és vegánok. A beszántott területnek további 3/4-ét azért műveljük meg, hogy megetessük azokat az állatokat, amelyeket mi eszünk meg. Ez akkor válik külön érdekessé, amikor rájövünk arra, hogy csak Magyarországon évente 220 millió állatot ölünk meg ezért (az Agrár Kutatóintézet 2018-as adatai szerint), és ez csak minden ötödik kanálba tud állati eredetű ételt realizálni. Többnyire ezzel okozzuk az epidemikus megbetegedéseket is. Szemléletesebben szólva: emeld magad elé a két tenyered. A bal kezed a tányérod, az ujjaid pedig a falatok, amiket eszel. 5 falatból 4 növényi eredetű: a köret, a kenyér, a csipsz, az olaj, a gyümölcs, az egyéb. Az ötödik falat az állati eredetű élelmiszer. Hús, tojás, tejtermék, a sajt a kiflin vagy a tejpor a ropiban. Legyen mondjuk az ezt a falatot képviselő ujjad a középső ujjad. A jobb kezed a föld, amit meg lehet művelni. (Nicsenek benne a vizek vagy jég borította felületek.) A hüvelykujjad az a terület, ahol a városok vannak, az utak, azok a részek, ahol a vadon élő szárazföldi állatok élnek, ahol a szaporított állatok (mind a 70 milliárd) vannak bezárva. A mutatóujjad az a földterület, amit beszántottunk azért, hogy a bal kezed hüvelyk-, mutató-, gyűrűs-, és kisujját előteremtsük. Az emberi fogyasztásra szánt növényeket ültettük ide. És a jobb kezed maradék 3 ujja az a terület, amit 70 milliárd állat etetésére szántottunk be a vadon élő lények elől a természettől. Ezek a természettől elvett területek. Mindezt a bal kezed középső ujjának kedvéért. A vegán ugyanúgy megfázik, mint az, aki eszik húst. Erőforrásként használni az élőlényeket ahhoz vezet, hogy a nem-emberállatok nagyon koncentráltan vannak jelen egy térben. Nem azért, mert rosszat akar bárki, csak gazdasági és egyéb erőforrási iránymutatók határozzák meg ezeket a döntéseket. Kénytelenek több ezer állatot összezsúfolni, és a lehető legtöbb preventív szert, illetve antibiotikumot az állatoknak a szervezetébe juttatni, mert ezek a telepek melegágyai a fertőzéseknek. Szembemenni a szokásokkal nem könnyű feladat. Bármiben is akarsz váltani a megszokottól. Szóval kell hozzá egy vastag bőr és nyilván jobban hallatszik, ha valaki hangosabb a többieknél. De így is az a jellemző, hogy több ezer ember (több mint ahány ismerősünk van átlagban) él Magyarországon vegán életet, és sosem halljuk a hangjukat, és mégis előfordul, hogy egy-egy kétségbeesett társunk gorombaságát, tévedését, pillanatnyi hangulatát összemossuk a többi ezer meg ezer emberrel, ami valamiben hasonló ahhoz az egyhez. Bizonyos szempontból még szükséges is egy ilyesmi reakció, ha támadva érezzük magunkat, mikor viselkedésével azt sugallja valaki, hogy nem vagyunk elég jók. De igazából aki azt mondja, hogy a vegánok militánsak, radikálisak, extrémek, az nem tudja mit beszél. Ha valaki hülyeséget csinál és kiderül, hogy vegán, akkor nem a vegánokat, hanem a hülyéket – még inkább a hülyeség következményeit – utálod. Leslie Cross miatt gondolnak minket radikálisnak.

Magyarországot, Budapestet hogyan látod a vegán lehetőségek terén most, 2020-ban 2013-hoz képest?

Összességében van egy pozitív tendencia ebben a világméretű mozgalomban, és ez alól Magyarország egésze sem kivétel. Sőt, Budapest kvázi egy vegán paradicsom! Már kocsmában is lehet vegánul inni. Legalább 30 olyan hely van, ami kizárólag kegyetlenségmentes (ezt jelenti a vegán szó) ételt szolgál fel. Egy részük organikusan a Kálvin tér körül csoportosul. A másik ilyen klaszter a Jászai környékén alakult ki. De szinte mindenhol található elszórva, a kisebb, eldugott helyektől kezdve, a nagyobb, étteremszerű élményt biztosító vendéglátó egységekig. Rendelhetsz nem vegán helyektől is, ha bízol ilyesmi szolgáltatókban. Ma már nem csapják le sikítva a telefont, ha kimondod, hogy vegán. És mivel ők csak a pénzedet akarják, megpróbálják legjobb tudásuk szerint az igényeket hozni. Mindenki nyer. Vannak vidéki helyek is, szerteszét. Ebben a témában a legnaprakészebb gyűjtemény, amennyire tudom, a TudatosMetropolita  klaviatúrája alól került ki.

A hétköznapokban hogyan alakul a te, személyes diétád?

Támogatom a lokálist, a biofarmok elképzelést. A MagosVölgynek konkrétan én is fizetek, hogy dolgozni tudjanak és cserébe ők hetente egyszer behozzák nekem és a többi támogatónak az aktuális portékáikat. Nagyjából, szinte egész évben hetente kb. 5000 Ft-ért kapunk tőlük annyi zöldséget, vagy befőzött kaját, hogy ketten is alig bírjuk megenni. Többnyire az ő általuk megtermelt alapanyagokból főzök, de néha beszerzek máshonnan is. Hetente 50%-ban én készítem el a kajánkat otthon a mi kis fészkünkben a kedvesemmel. Nyáron dinnyét is rendelünk egy másik kertészettől, télen meg batátát.

Végezetül kérlek ajánlj nekünk egy-egy könyvet, filmet.

A Dominion avagy az Uralom című dokumentumfilm elérhető a MAVEG YouTube csatornáján 2019 nyarának közepétől, neves és nagyon tehetséges szinkronhangokkal. A magyar szinkron szervezése Szabó Dávid munkája és Vajda Viktor segítségével készült el. Ezt a projektet a Vegán Állatvédelem Egyesülettel közösen koordináltuk. A filmet eredeti hanggal és magyar felirattal a film készítői Chris Delforce és csapata belegyezésével ingyenesen mutattuk be pár hónappal korábban. 2019. november 21-én volt a bemutatója egy régen fordításra váró állatjogi alapműnek. Ez a könyv Peter Singer Ausztrál filozófus professzor „Az állatok felszabadítása” című munkája Garai Attila fordításával. 2020. februárjában fogadtuk Melanie Joy-t, a pandémia előtti utolsó pillanatban. A távolkeleti látogatását, ahova utánunk ment volna, már le kellett mondania. Szóval olvashatunk Melanie Joy-tól magyarra fordított könyvet vagy nézhetünk magyar felirattal videót. Tőle ezeket is ajánlom mindenkinek a figyelmébe. Az alapító ünnepségünkre meghívtuk Ed Winters-t akit Earthling Ed néven ismert meg a világ. Ha tőle látsz videót, azt is érdemes megnézni. Bonifert Anna munkáit is javasolt ismerni, nagy szeretettel hívom fel ezekre is a figyelmet.

A Dominion fotó forrása: https://www.youtube.com/watch?v=hNgBgVb0N78

Az interjút készítette és szerkesztette: Demeter Zita

A szöveget lektorálta: Stermeczky Zsolt Gábor

_dzy

ॐ

Közös szabadtéri hatha jóga gyakorlás_utána beszÉLgetÉs_ॐ

Gyülekező: 17.45_Filozófusok kertje (=Filozófiai kert)
Kezdés: kb. 18.00

Matracot/törölközőt/plédet, valamit, amit le tudsz teríteni a földre, hozz magaddal. ha teheted, érkezz szívvel-lélekkel, sportolásra alkalmas, kénylemes és laza ruházatban. a jóga gyakorlás előtt, ha lehet, ne fogyassz nehéz ételt/italt.

 A foglalkozást vezeti: Demeter Zita Yoga_https://www.demeteryoga.com 

A program hozzájárulás alapú.

Namaste!

 _dzy

Ez a következő bejegyzésem onnan indul, hogy április elején, az éves lomtalanításomkor megtaláltam a kindle e-bookomat. Az első fájl, adat vagy nevezzük könyvnek, melyet még sok-sok évvel ezelőtt letöltöttem rá, az Ray Bradbury Fahrenheit 451-e volt. Egészen izgatottan tettem töltőre az eszközt, mert ugye régóta nem használtam. Megfordult a fejemben, hogy a kütyüvel való nem foglalkozásom következtében esetleg… szóval esetleg lejárt benne valami, vaaaaagyh a rajt lévő doksik eltüntek, vagy mit tudom én, visszafordíthatalanul meghibásodott. Pár órányi töltés után szépen bekapcsolódott és persze egyből a Bradbury mű felé vettem a simizését meg a nyomkorászását. Ééés még m i n d í g ottvolt!! Felcsillant benne a matt a felületen keresztül. Szinte elpirultam. Nagyot nyeltem. Körülnéztem. Szemforgattam. Sóhajtottam. Vajon lehet olyat, hogy húúúú_egyáltalán szabad olyat, hogy a Fahrenheit 451-et kindle-n olvasni? Egy “szagtalan könyvön” keresztül? 

Aztán a következő héten telihold volt és éppen keddi napra esett. A kialakult helyzet miatt jelenleg a kedd reggeli hatha jógákat facebookon, “live” üzemmódban tartom. Ennek az alkalomnak az elején a teliholdról csicseregtem, ehhez egy-két anyagot a netről varázsoltam elő. Ugye a Hold valójában változatlanul van, viszont mi, emberek, ősidők óta ciklizáljuk, fázisozzuk, tehát változó tényezőként minősítjük a látványai, valamint a Földre gyakorolt gravitációs ereje miatt. A témában a tanítómesterem írását olvastam fel. Ebben Baktai Ádám, Hindu pap és a Védikus tudományok szakértője kitér arra, hogy “A Védák azt mondják, hogy csak a részletek változnak és a felületi dolgok, de az elvek azok sohasem. Mint pl. ez az írás. A mi időnkben ez a szöveg az interneten lesz közzétéve, és nem egy fa alatt hangzik el, mint tanítás. De ez csak a külsőség. A Jóga elvei ettől még nem fognak változni.”  És akkor itt párhuzamot vontam. Attól, hogy e-bookon olvasom az emlegetett könyvet a tartalom és az olvasás szexisége nem vész el. Esetleg átalakul...? De nem igazándiból nyugtatott meg ez az egész és úgy voltam vele, ez természetes. Igenis más érzetek, hangulatak társulnak egy nyomtatott könyvhöz. Legalábbis számomra.

Vasárnap kora délután újra le kellett emelnem a polcról Az utolsó felkelést (a benne maradt vonatjegyek elárulták, hogy  utoljára 2019. 08. 10-én a Budapest_Nagymaros_Visegrád vonalon, egy vonatutam alkalmával olvasgattam sokadszorra). Jelenleg kevés könyvvel élek együtt, egy légtérben, és bizton állíthatom, hogy számomra Az utolsó felkelésnek van egyfajta kisugárzása. Időnként szinte megszólít. Tegnap először a tartalomjegyzékét ütöttem fel. Végigpörgettem azt, majd haladtam tovább a 218. oldalra, a 451 című részhez. Idézetek_lapozok_fotó_másik oldal_”Szellemi szürkület” rész_olvas és begépel: “A könyv: fétis, olvasni rituálé. A kötet jel, az alexandriai civilizáció legegyértelműbb szimbóluma, félreértehetetlen kulturális emblémája. Könyvet nem szégyen lopni (akárcsak zászlót és virágot), könyvet nem dobunk ki szemétbe, a könyv elégetése blaszfémiával felérő szellemellenes cselekedetnek számít. A könyveknek - a latin mondás szerint - története van; de lelke is, amint Karácsony Sándor kultúrprotestáns művelődésprédikátornak az 1941-es 13. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett kötetének címe üzente. Amikor másfél évvel halála előtt megkérdezték Ray Bradburyt, hogy mit gondol az e-bookról és az Amazon Kindle alkalmazásról, azt találta mondani, hogy “ezek nem tekinthetőek könyvnek. Egy számítógépet lehetetlenség könyvként kézbe venni. Egy számítógépnek nincsen illata. Ezzel szemben egy könyvnek kétféle is lehet. Mert ha új, akkor az illata fenséges, ha régi akkor még inkább. Olyan, mint a régi Egyiptom illata. Egy könyvet meg kell szagolni.” Valóban, egy könyvbe úgy szagolunk bele, mint a másikba. A könyvolvasás erotikus cselekvés, mármint a platóni Erósz értelmében, úgymint vágy a megismerésre, szenvedély a megértés iránt. Könyvet kinyitni maga a titok. Tapintva lapozunk. Néha ujjunkat is benyálazzuk. Annak ellenére, hogy olvasni szexi, mégis egyre kevesebben gyakorolják. A kortárs fogyasztói tömegtársadalom kezd a koalákhoz hasonlóvá válni, amelyek a mindennapi levéltáplálék elfogyasztásától elkábulva sem mozogni nem akarnak, sem szaporodni nincs kedvük. “Egész nemzetek - írta Thoreau - leledzenek ebben az állapotban, fantázia és képzelőerő nélküli nemzetek: hatalmas potrohuk elárulja őket.” A növekvő ostobaság és a lassú kipusztulás kéz a kézben járnak.” Részlet Békés Márton_Az utolsó felkelés kötetéből.

Megvan az érzés, mikor könyvvel a kezedben alszol el? Hát én tegnap délután is így jártam. Nem azért, mert unalmas volt. Éppen az ellenkezője. A szavak, a mondatok, a tartalom jegyzése közben az utolsó bealvás előtti emlékem, hogy szárnyal a fantáziám, repdesnek a gondolataim és azok mentén fokozatosan merülök álomba. A pihentető délutáni alvásomból kb. egy óra múlva ébredtem fel. Ezúttal összenyálazás nélkül.