Senát sokan az Irie Maffia énekesnőjeként ismerik, miközben zenekari pályafutásával párhuzamosan három szólólemeze is megjelent. Budakeszin él családjával, de nem visszavonultan, mert a mai napig imád Budapesten dolgozni, szórakozni. Csillogó szemekkel mesélt nekem fővárosi élményeiről, kedvenc helyeiről, kultúrák találkozásáról, családról, éneklésről a Kino Cafe Moziban.

Nem tőzsgyökeres budapestiként hogyan látod a várost? Tapasztalsz változásokat az elmúlt 17 évben?

18 évesen költöztem Budapestre és a belvárostól kezdve a 2. kerületen át több részt megismertem. Összességében azt mondhatom, hogy sokat változott. Sokkal nyitottabbá, befogadóbbá vált és ami jelentős, hogy többen beszélnek angolul, valamint más nyelveken.

Említetted, hogy vannak kedvenc helyeid. Mondanál egy-két példát?

Kedvenc helyeim közé tartozik például a Duna part, a vár, ahonnan gyönyörű a kilátás az egész városra. Budapest a világ egyik legszebb városa, szeretem a gyönyörű épületeit, a zöld parkokat. Budapest atmoszférájához nagyban hozzájárulnak a kellemes éttermek, bisztrók, szórakozóhelyek is. Gyakran találom magam valamelyik Pozsonyi úti kis kávézóban vagy a Madách téri Konyhában, mert isteni a konyhája. A 11. kerületben a Béla is a kedvenceim közé tartozik.

18 éves korodig Ghánában éltél, ott nőttél fel. Milyen hasonlóságokat fedezel fel a ghánai és a magyar kultúra között?

Mindkettő mély és ősi kultúra. Az emberek pedig Magyarországon és Ghánában egyaránt szenvedélyesek. Viszont a kommunikációban, a beszédstílusban vannak különbségek. A magyar nyelv rendkívül gazdag és sokrétű, egy dolgot többféleképpen ki lehet fejezni. A ghánai animált, hangosabb, gesztikulációkban gazdag. Szerencsésnek érzem magam, hogy mindkettő egyszerre és együtt van jelen az életemben.

Milyen csatornákon érkezett hozzád a muzsika?

Kiskoromban egyáltalán nem terveztem, hogy énekes leszek. Viszont a zene már akkor is része volt az életemnek. Konzit nem végeztem, de iskolában kórus tag voltam egy rövid ideig. Nagyszüleim tanítottak meg szólamokban, kánonban énekelni nótákat és verseket. Tehát a nagyszülők a forrásaim.

Mindamellett, hogy belülről, mélyről fakad a női varázsod, mivel teszed még vonzóbbá a megjelenésed?

Szeretem a karakánságot, a viccet, humorral élni az életet. Felmenőimtől ezt a mentalitást láttam, ez ugye jelen van a kisugárzásomban. Egyszerűen csak élem a nőiségemet. Ezen felül persze figyelmet szentelek a habitusnak, az öltözködésnek.

Honnan vadászod le a ruháid, a kiegészítőid?

Könnyű dolgom van, hiszen gönczi származású anyám csodaszép ékszereket készít. Ghánában egy gyöngyékszerboltot vezet. Imádom viselni a tőle kapott különleges darabokat. Van, hogy barátnők hívják fel a figyelmem egy-egy kiegészítőre. Így jutottam hozzá a Feathers album borítóján szereplő csodaszép maszkhoz is. A maszk készítője pedig nem más, mint a The Flying Heads  fantasztikus csapata. Nagyon bírom a Sugarbird ruháit is. Turkálóba is szeretek járni. Az a helyzet, hogy én bármit felveszek bármivel. Gyakran kombinálom a stílusokat. Nekem nem a márka a lényeg, hanem hogy az összhatás jól nézzen ki.

A főzés, az együtt evés szeretete központi elem nálatok. Gondolom sok időt szántok rá, családon belül is.

Igen sokat, mert imádunk jókat enni. Eggyütt. Többnyire a férjem a főszakács, én bevásárolok, elpakolok. De a lányom is gyakran sürög-forog a konyhában.

Milyen nemzetiségű ételek, ízek, fűszerek kerülnek otthon az asztalra?

Vegyesek vagyunk. Ugyanolyan gyakorisággal készítünk indiai curryt, mint pl. egy ghánai rizseshúst vagy egy magyaros fogást. Az ünnepekkor pedig érkeznek az anyósom által készített aprósüti kollekciók. Fűszerekben most felfedezőben vagyok. Egy ideje a reggeli kávémba például rendszeresen kardamomot szórok.

Egy-egy pörgősebb időszak után, hogyan töltekezel, mivel frissíted magad?

Most éppen egy frissítésben vagyok. Ilyenkor jellemzően sokat vagyok otthon. Az otthoni lét, a család, a zenehallgatás, a kutyasétáltatás az erdőben mind-mind szuper hatással vannak rám. Fontosak számomra ezek a lágyabb dinamikájú, nyugis időszakok, mert ilyenkor könnyebben tudok inspirálódni is.

Milyen jövőbeni, 2019-es terveid vannak?

A hazai jelenlét erősítése mellett fókuszba került néhány ghánai hiányosságnak a pótlása. Ezalatt például értem azt, hogy szeretnék megjelenni ott is egy kislemezzel és turnézgatni kicsit. Szeretném jobban kézben tartani és kiegyensúlyozni a két piacot, mert mindkettő fontos számomra. Az Irie Maffiával pedig teljes gőzzel pörögni a nyári szezonban.

Az interjút készítette: Demeter Zita

forrás: http://infoneked.hu

_dzy

ॐ

Egy híd közelebb visz valamit valamihez. Összeköt. Térélményt ad. Egy híd közepén lenni más perspektívát nyújt, mert látható két oldal és ami a híd alatt helyezkedik el és vonulhat hosszasan. A budapesti Szabadság híd alatt a Duna folyó. A Duna önmagába véve egy csodálatos természeti jelenség, mely országhatárokon ível át. Budapestet kettészeli. A hidak összekapcsolják azt. A szanszkrit eredetű jóga szó egyik értelemezésében szintén kapcsolódást jelent. Kapcsolódás például a jelenhez, MAGunkhoz, a forráshoz és a környezetünkhöz. Ezeknek a lehetőségeknek a megtapasztalása egyfajta szabadság, mely mindenki számára nyitva áll. Hasonlóan, mint a Szabadság híd-élmény.

Régen az emberek jóval kevesebbet időztek a köztereken és nem igazán használták a bennük rejlő opciókat. Viszont mi, az Y generáció többsége ihletett állapotba kerül szinte bármilyen szabad tér láttán és programokat, közös működéseket varázsol rá, akár ad hoc jelleggel. Az így kialakított tereknek jellegzetességei lehetnek például, hogy nincs terhelés, nyomás a szolgáltatók részéről, valamint a programokat maguk a résztvevők generálják és így válik az egész közösségivé.

2016. július 7-én velünk is hasonlóan történt, miután a  Szabadság hidat infrastrukturális városi fejlesztés miatt lezárták. Gerilla üzemmódban megszerveztük az első Jóga a hídon eseményt. Persze betonon jógázni önmagába véve nem nagy élmény, de a híd által biztosított “terességben”, áramlásban a Duna felett, a Dunával, a városban, szabadég alatt akárhogyan is, különleges tapasztalás. Majd 2017-ben, 2018-ban és idén is a Város És Folyó Egyesület (a VALYO 9 évvel ezelőtt jött létre, hogy közelebb hozza a városlakókat a folyóhoz) segítségével, koordinálásával teremtjük együtt a programot.

2018-ban a 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállításon a Magyar Pavilonban pedig két alkotócsoport megjelenítette a szabad és teres hangulatot- a Kultúrgorilla, mint kurátor, a Studio Nomad, mint építészeti tervező - fókuszban a kialakult új városi, Szabihíd horizontunkkal. A kiállításhoz egyedi katalógus is készült letisztult, minimál designban. Tavaly kaptam egy példányt. Bevallom őszintén, nem győzöm elégszer lapozgatni, többedik olvasás után még mindig felfedezek valami újdonságot. Tartalma diskurzuson, vízión, múlton, jelenen és jövőn alapul. És emberi tapasztalatokon. Ezúton is gratulálok a szerkesztőnek, a szerzőknek, a tervezőknek!

2019. július 6-tól, szombattól, négy hétvégére ismét közterületté válik a Szabadság híd. 2019. július 7-én, vasárnap újra Jóga a hídon//Yoga on the Bridge immáron ötödik alkalommal, ha az időjárás is engedi. És most arra is gondolok, hogy klassz lenne, ha Budapesten lenne egy gyalogos híd. Miért? Mert a tapasztalat és a tények azt mutatják, van rá igény.

A  következő Jóga a hídon//Yoga on the Bridge leírását az alábbi linkre kattintva találod:

 Jóga a hídon//Yoga on the Bridge v

_dzy

ॐ

SZERDÁNKÉNT közös szabadtéri hatha jóga gyakorlás_utána beszÉLgetÉs_ॐ

gyülekező: 17.45_Filozófusok kertje (=Filozófiai kert)
kezdés: kb. 18.00

Matracot/törölközőt/plédet, valamit, amit le tudsz teríteni a földre, hozz magaddal. ha teheted, érkezz szívvel-lélekkel, sportolásra alkalmas, kénylemes és laza ruházatban. a jóga gyakorlás előtt, ha lehet, ne fogyassz nehéz ételt/italt.

a program hozzájárulás alpú_szeretettel várlak_

https://www.demeteryoga.com/

_dzy

ॐ

k i f o g á s_rengeteg fajtája létezik. A “nincs kedvem”_”nincs időm”_”kevés a hely”_"nincs pénzem”-től kezdve számos válfaja ismerszik a kifogásnak. Ha dolgozol, ha hajtassz naphosszat vagy éppen nincs pénzed (a kettő persze együtt is járhat), ha az utóbb felsoroltak után egy edzés kezdetén még nem vagy koncentrált az “ott és akkorban”, mert még egy előző topikban megy a zsizsgés, szerintem az természetes. Ha jó a gyakorlásod erőfeszítés nélkül átkapcsol a program. Ezért fontosnak tartom, hogy egy oktató türelmes és megértő legyen. Ismerje ès szeresse azt, akivel foglalkozik. Csak így és ezen keresztül alakulhat ki a bizalom oda-vissza. Mindezekkel együtt jó lehet tudni, hogy a saját gyakorlásodnak nagyrészt saját magad vagy a felelőse és jó lehet látni azt, hogy az igazi tanár az önállóság irányába mozdít (úgy, hogy közben mutatja az utat_egyénre szabottan). Csilliárdnyi pénzt fektetni pompázatos felszerelésekbe, dresszekbe, személyi edzőkbe, edzésekbe (gyakran a "trénerek" is inkább az állandó találkozások felé tendálnak, nyilván okkal), valamint képzésekbe is egy lehetőség, egy út, mert folyamatosan kell az instrukció_a külsőség_mástól. Viszont az igazi eredmény akkor érkezik, ha elsősorban saját magad instruktora vagy, gyakorolsz önállóan és amennyire kifelé, legalább annyira befelé is megy a fókusz. Ehhez persze meg kell találni azt, ami igazán közel áll hozzád (elsô körben te MAGad!-) lehetősèg szerint minden területen. Így kialakulhat a lelkesedés és akár magává a tevékenységgé válás. Szívvel-lélekkel. Olyankor n i n c s k i f o g á s_

_dzy

ॐ