zita_demeter készítette ezt a képet.
#yoga szerda reggel 6-kor | korán kelni jó !#jóga #reggel #budapesten
zita_demeter készítette ezt a képet.
FLOWORKS_jóga flow szerdánként az iskolában_yoga flow wednesday
jóga flow szerda este az iskolában_batthyány utca 61._budapest
90 perces óra kis létszámban kezdőknek is. a foglalkozáson lehetőséged nyílik az ászanák és a pránajámát gyakorlnod . felfedezheted másként a lézgzésed és mozgásod szinkronját, alakíthatod a testtartásod, az egyensúlyod, a tudatosságod, saját kapcsolódásaid, ha a jelenben fókuszálsz.
F I G Y E L E M! erősen ajánlott, hogy a jóga előtt 2 órával ne fogyassz nehéz ételt/italt. kényelmes, sportolásra alkalmas ruhában legyél vagy hozz magaddal, át tudsz öltözni, a helyszínen van öltöző. matrac a teremben található. az iskola zuhanyzóval rendelkezik.
kontakt e-mail: zita.demeter@icloud.com
szeretettel várlak_dzy
ॐ
rólam
2015 januárja óta heti rendszereséggel tartok foglalkozásokat Budapesten. A shaolin kung-fun keresztül jutottam el a jóga világába, valamikor 2010 tájékán. Kiscsoportos és irodai órákat vezetek, mert hiszek abban, hogy a nyugati típusú életformába a jóga és az ájurvéda (amelynek része a meditáció is) szorgalmas, önálló működtetése egyszerre vihet lazaságot és erőt, valamint egyensúlyt. A tanáraimnak köszönhetően az egyéni gyakorlásaimat is áthatja a körültekintés, az ismeretek folyamatos bővítése. Szerintem stabil, hosszútávú változás az alkati adottságok szem előtt tartásával, a saját határok tudatos és szelíd feszegetésével érhető el.
A jóga egy alternatív, intelligens rendszer. Nincs különösebb hókuszpókusz, mert bármiben, bármikor felfedezhető, hasonlóan, mint a a shaolin kung-fu, ha jelen vagy és csinálod. Az éppen aktuális legjobb tudásod szerint amennyit beleteszel, annyit vehetsz ki. De ezt úgyis tudod.
FIGYELEM! A jóga nem csupán "on the mat"(=a matracon) képes kifejteni a hatását, hanem "off the mat"(=a matracon túl) szintén transzformatív minőséggel bírhat. Életformává/tartalommá válhat_teljesen beépülhet a hétköznapjaidba, ezáltal javítva azok minőségét.
UTAM
Zemplén_Budapest_Yoga_ॐ
2020-_Asztrológia tanfolyam_Bhakti Kutir_Budapest
2019_Zen Shiatsu képzés_Bhakti Kutir_Budapest
2018 - Hatha jóga kurzus_Bhakti Kutir_Budapest
2016 - Anatómia workshop - gerinc fókusz_Budapest
2015 - Simon Borg-Olivier Workshop_Yoga Synergy_Budapest
2013 - 2014 - Vinyasa flow oktató képzés - RYT 200_Asram_Budapest
2014 - 2015 - Hatha jóga és ájurvédikus tanulmányok, taoista jóga kurzus_Bhakti Kutir_Bulgária_Budapest
2007 - Shaolin Kung-fu_Fehértigris Shaolin Kung-fu és Sportegyesület_Budapest
2002 - 2008 - Állam- és Jogtudományi Kar_Miskolci Egyetem
1997 - 2001 - Református Kollégium Gimnáziuma_Sárospatak
kontakt mail: zita.demeter@icloud.com
_dzy
ॐ
fotó: Balázs Lajos
költözés folyamatban_
egyelőre nem tudom, hogy a továbbiakban ide fogok-e posztolni. ami biztos elkezdtem költözködni és írni a www.demeterzitayoga.blog.hu oldalra_sziaviszlát!
nincs sírás, irány a Walt Disney World!
Floridai álom (The Florida Project-2017) [Kritika]
Sean Baker egy ízig-vérig realisztikus, már-már dokumentum jellegű filmet festett vászonra. A színkavalkád az egész 111 percnyi játékidő alatt jelen és hatással van. Bámulatosan élesek a képi megjelenítések, egy varázslatosnak gondolt környezetben, Floridában. Turistaként a világ azon féltekére látogatva, aligha gondolná az ember, hogy a mélyszegénység ott is létezik, sőt Orlando agglomerációjában szüretelni lehet, mint a narancsot. Sean Baker lerántja a rószaszín ködfátylat és a nézőt egy külsőségeken túlmutató világba kalauzolja. Gyerekek, felnőttek lelkébe szavakon és cselekvéseken keresztül. Bemutatja milyen amerikai módra motel szobában tengetni a hétköznapokat alig pár négyzetméteren, a kiadásokhoz, mint például a havi bérleti díj, a napi betevő falathoz “fillérről-fillérre” összerakosgatni a pénzt, óráról-órára lézengeni belső motivációtól szinte teljesen mentesen, mindezek ellenére egészen erős szituációkban helytállni, jelen lenni. Harc a megélhetésért, az álmokért, egymásért és az emberi minőség megtartásáért. Számomra az alkotás túlmutat a személyes történeteken, társadalomrajzzá szélesedik.
A főszereplők jórészt gyerekek, akik családban vagy csonka családban, nehéz körülmények között élnek, szeretnek, játszanak olyan Disney nevek által inspirált lakókörnyeztekben, mint “Magic Castle” vagy “Futureland Inn”. A mozi eredeti címe a “The Florida Project” a filmbeli heyszíntől nem messze található Disney World-el vonható párhuzhamba. Az 1960-as években maga Walt Disney nevezte így teremetett, pompázatos világát. A szereplők, ha térben közel is, de valójában brutálisan távol helyezkednek el ettől a pompázatos világtól. Ők most a periférián működnek zsúrpubiságtól, polgári allűröktől mentesen, modortalanul, néha tökéletesen vadul. És ennek az egésznek van valami igazán kedves, magával ragadó, különlegesen őszinte bája. Erről a polgárpukkasztó, izgalmas dinamikáról pedig a színészek gondoskodnak kivételes alakításaikkal. Moonee, a hatéves kislány a kölyökcsapat vezére. A másik két tag Scoote és Jancey többnyire szimplán sodródik az árral, kivéve mikor a szülők lekapcsolják őket a bandázásról. A gyerekek jönnek-mennek, cirkálnak a színes lakókörletekben számtalan csínyt elkövetve. Akad hely, ahonnan “KIDS OUT!” felhorkanással a felnőtttek egyszerűen kizavarják őket, mert botrányosan rossz a magaviseletük. Nem meglepő módon Monnee anyukája, a felnőni, felelősséget vállalni aligha tudó Halley is egy outsider. William Dafoe, mint Bobby a motel menedzsere mellékszereplőként igazán karakteres, egyszerűen kiváló alakítást nyújt. Áramlik a film történtével és belengi azt, hol szigorával, hol laza, vicces könnyedségével. Na de ő egy sztár, a szó jó értelmébe véve. Brooklyn Prince esetében pedig szerintem egy sztár van születőben. Érdemes megjegyezni a nevét.
Eltelt pár nap a mozi élményem óta. Ezen idő alatt dolgozott bennem és leülepedett, így már ki tudom jelenteni, hogy a Floridai álom jelentős hatást gyakorolt rám, esetemben a feledés homályába merülést kizárnám. Általánosságban egyszerre kering bennem egy cukormázas, színes, mesés képi világ, alig, szinte semmi zenével, valamint egy drámaian nyomasztó, azonban néhol szuperviccesen cuki és aranyos tartalom, forma. Nem könnyű átélni a kettősséget, ami végigvonul a történeten, s azon is túl egy egység felé haladva bátran, egy álmokkal övezett, talán boldogabb, játszin könnyedebb hangulat felé. Hmm… Irány Walt Disney World (persze itt ezt most szimbólikusan értem, aki látta vagy megnézi a filmet, az érteni fogja)!
_dzy
fotó: Demeter Zita
helló_költözködöm_tödömmm
hamarosan olvashatóvá válnak itt is a korábbi, valamint az új blogbejegyzéseim. éredeklődés esetén a régiek a www.xyzeta.blog.hu-n találhatók. namm'
_dzy
i love you_me too
"The dark does not destroy the light; it defines it. It is our fear of the dark that casts our joy into the shadow."
Brené Brown
A #metoo kampány néhány történetéről szinte egyből az jutott eszembe, hogy klassz lenne, ha esetleg mindig, mind2 fél a személyes működését is megvizsgálná bizonyos történés után, ha van rá lehetőség, mert hasznos lehet megnézni, megkérdezni akár utólag, ha fájdalmas is, hogy:
-miért/hogyan kerültem bele adott kínos szituációba
-ha az értékrendem szerint a másik fél bunkón viselkedett, miért nem rendeztem le pikk-pakk, miért simultam bele adott helyzetbe,
-végül miért határozom meg magam traumák, esetleg külső tényezők mentén
Másodjára pedig, a prevenció fontossága, mert ugye nincs safe-space.
A sokkal később gyűlölködők többnyire, véleményem szerint nem szerették, nem fogadták el önmagukat (teljes egészében vagy részletekben haragosak önmagukra), így sajnos lehet nem csoda, ha olyan helyzetekben találták maguk, amik rendkívül kellemetlenek lehetnek, traumát váltva ki ezáltal. Az önismeret ezekben az esetekben is fontos tényező. Önismeret szinte csak a safe-space mentes világba bátran csobbanva, így sok tapasztalatot gyűjtve szerezhető (persze olvasni is lehet róla vagy filmet nézni, stb.) és talán még vagány mentorok ráerősíthetnek, útba igazíthatnak.
Szerintem erősen önismertet növelő, preventív hatással bírhatnak a harcművészeti tanulmányok, mert egy komoly, tradicionális oktatóval a komfortzónán kivül zajlanak az órák. Nincs finomkodás, meg atyalapatyala. Egyik volt főnököm egyszer azt mondta, hogy le kell tudnom mondanom számomra jóleső dolgokról amikor munkáról van szó pl. a shaolin kung-fu edzésekről. Néztem rá. És magamba. Azért, mert engem nagy százalékban a kung-fu teljesen távol repít mindenfajta kényelemtől. 10 éve iratkoztam be, önszántamból és nem alakformálás miatt. Viszont csak pár éve kezdtem el látni a rendszerek gyakorlati oldalát. Egyre több élményem van a tornatermen kívül, a matracon túl a hétköznapokban. Sose felejtem el mennyire zokogtam, mikor egy adott helyzetben "beúszott" shifu mondása: “ha felmész a pástra, ne csodálokozz, ha megütnek.” és felismertem. A pást természetesen most szimbólum. A pástra pedig úgy érdemes fellépni, ha azt érdembeni felkészülés előzte meg. És azt követően is bármi történhet. Egy szívemet-lelkemet beleadtam felkészülés se garancia semmire. Azonban a tudat, hogy megtettem mindent annak érdekében, hogy ott, akkor "a legjobbat hozzam ki magamból" állapot tök lényeges, mert ennek fényében egy vereség is más tartalommal bírhat, átértékelődhet.
Tehát apukák, anyukák, kedves felnőttek és gyerekek! Barbie és ken képzők helyett vagy mellett bizalommal ajánlom pl. a fehértigris shaolin kung-fu által nyújtott lehetőségeket (megtanulhatsz határozottabban kiállni magadért, belső harcok megvívásában útmutatást adhat vagy éppen pont elindíthat rajta stb.)_www.fehertigris.hu
szeretet!
ॐ
Álmodnak-e arról a replikánsok, hogy emberek?
Álmodnak-e arról a replikánsok, hogy emberek?
2017 októberében elvárásoktól és filmkritikák elolvasásától mentesen ültem be a Corvin moziba. Az 1982-es Szárnyas fejvadászt időhiány miatt nem néztem újra, csak az emlékeimből hívtam elő néhány jelenetét, impresszióját az esős, borús hangulatú melankólikus kultfilmnek. A Szárnyas fejvadász 2049-el 163 percre egy katasztrófák által sújtotta, letarolt, minden részében kizsákmányolt világba csöppentem. A film lassan indul, dinamikája meditatív, amiben kong a posztapokaliptikus üresség. Na de milyen más jövőkép jelenhetne meg, mikor a történet gyökerei a jelenünkben, 2017-ben már adottak? A bolygónk jelenleg is súlyosan terhelt és a terheket a társadalom tagjai, a társas magányban élő emberiség generálja.
A replikánsokat az ember álmodja, futószalagon ontja. Az alkotó pedig maximalista és hataloméhes. Ő embereket akar létrehozni, mesterségesen. Majd vezérelni őket. Uralkodni felettük. A kívánalom, a határmezsgye, amivel az új generációs robotok (a lászat emberek) értékesebbé tehetők vagyis szinte teljesen emberivé, a csúcs funkció az a nemzésre és a szülésre való képesség. Márpedig például a fogantatásban lévő vágy, a születés, a csoda füzér állapot, hogy “elválasztahatatlan része vagyok az egésznek érzése” egyelőre bárminemű igyekezet és erőfeszítés ellenére legyárthatatlan. Ebben a tökéletesen egyensúlyt vesztett, akarnok, önmagából kifordított világban az se meglepő, ha egy robot veszíti el az identitását. Egy replikáns önreflektív és eredetkutató funkcióra vált egyik “bebootolása” és egy parancs végrehajtása után. Tehát lesz az a pont, ami kivágja a biztosítékot és önjáró működésbe kapcsolja őt. S az önállóság, mint azt tudjuk minden totalitárius dimenzióban veszélyforrás. A film főszereplője elidegenedik a rendszertől, valamint saját magától. Működéseket kérdőjelez meg, tehetlensége olykor hisztibe, dühbe torkoll, megismeri a szintetikus növénytermesztést és a gyerekmunka intézményét, találkozik a forradalom lehetőségével, végül képes az “életét” áldozni egy jó ügyért. Felfedez, megismer, felismer, reflektál, önreflektál. Érez. Mind-mind csupa emberi minőség. Számomra a mozi élményének a varázsa ezen a szálon bontakozott ki. A replikáns ‘K’-n keresztül. Ryan Gosling (‘K’) szinészi alakítása nem sok, nem kevés. Kiegyensúlyozott. Ahol kell pulzál, ahol kell meditatív nyugalommal szemlélődve suhan végig. Jared Leto_Wallace_hozza a letisztult, a bölcs antikrisztusi tervezőt, aki természetesen a maga alkotta minden szegletében “megdizájnolt”, steril elefántcsonttornyábán tengeti mindennapjait egy hűséges szolgálóval az oldalán. Harrison Ford szerepe kulcsfontosságú. A híd a Szárnyas fejvadász és a 2049 között. A jelen, a 2017-es alkotás függetlenül az 1982-es mozi nélkül is teljesen érthető, élvezhető. De sehogyse könnyű mű. Mélységeiben való értelmezéséhez empátiára és türelemre van szükség. Aztán a végeredmény megrázó és elgondolkodtató lehet. Szerintem a sok replikáns között nem hogy nem vész el az ember, hanem éppen ellenkezőleg. Több olyan diskurzus tünik fel, ami az érzelmi intelligenciámat sokkal szexibben simogatta, mint azt az általam eddig látott klasszikus romantikus filmekbelik valaha is tették. A látvány és a hangzásvilág egyaránt monumentális meglepetéseket tartogatva nyűgözött le.
Számomra a történet üzenete brutálisan egyszerű. Mindegy mi vagy ki vagy, honnan jöttél. A meghatározó, ahogy tekintessz, gondolsz magadra és ahogy azáltal cselekszel a jelenben. Ha a replikáns azt “álmodja” “gondolja” ember, miért ne válhatna azzá és ha az ember azt álmodja, gondolja, hogy robot, robotként határozza meg magát, akkor… E különleges transzformáció által pedig láthatóvá válhat önvalója akár egy egész univerzumnak (is). Füzérben.
ॐ
fotó: xyz