Születés, légzés, gravitáció, testtartás 

A megszületésed pillanatában kettő jelentős, természetes erőt tapasztalhattál. Az egyik a légzés, a másik a gravitáció. Az anyaméhben az oxigént a köldökzsinórban futó erek szállították számodra. Ekkor a tüdődben még nem volt levegő. Néhány hónapos korodtól kezdve persze végeztél légzőmozgásokat. Az első lélegzetvételed a születéskor történt. Ez volt az első olyan tevékenységed, ami a túlélés ösztönével hozható párhuzamba. Az első önálló légzésed, az első belégzésed háromszor, akár négyszer nagyobb erőkifejtést igényelhetett, mint a továbbiakban majd bármelyik. A születéssel a súlytalan állapotból kikerülve először tapasztalhattad meg a tested kiterjedését a térben. A testtömeged. HELLÓ GRAVITÁCIÓ! Az idő haladtával kialakulhatott a fejemelés, a forgás, a kúszás-mászás, az ülés képessége. Mígnem felállhattál és megtehetted az első lépéseket. Jó lehet tudni, hogy a testtartás folyamatosan változhat a szerzett külső és belső minták, élmények hatására. Ezáltal a légzés minősége is.

folyt.köv. a légzésről

Ájurvéda

Nálam az Ájurvédával való ismerkedés a jógával együtt érkezett az életembe. Szerintem a kettő együtt képes lehet egy felborult állapotba egyensúlyt vinni. A jóga felfogható az Ájurvéda részeként, ezért az abban való elmélyedés, majd beépítése  a mindennapokba erősen ajánlott.

Az Ájurvédáról röviden:

Keletkezése: i.e. 3000-es évekre datálható. Lelőhelye: a Védák vagy védikus irodalom, amiben megalapozták (hála!:)) ezt az egyedülálló gyógymódot. ÁJUR=élet + VÉDA=tudás, megismerés = az "élet tudománya". Szokás életszemléletnek is nevezni, amely fut elméleti és gyakorlati síkon egyaránt. Gyógyászat terén elsősorban az egészség megőrzésével foglalkozik. Három alappillére: 

- a tisztítókúrák

- a táplálkozás

- a mozgás

Az Ájurvéda mindig a saját alkati adottságok mentén "operál".  A 3 dosha (="ami változik") a természetben szintén megtalálható, ezért itt a ciklikus (évszakok, napszakok, stb.) változásokat figyelembe véve érdemes gondolkozni.

A  szervezetet alkattípusokra (kapha, pitta, vata) osztja és minden szervezetnek alkatához megfelelő tisztítókúrát, táplálkozást, mozgást javasol az egyensúly visszaállítása vagy megőrzése érdekében.

Most zárszóként egyik tanáromtól, Baktai Ádámtól idézek, mert szerintem jó lehet látni az alábbit:

"de nem csak az évszakok váltása ténykedik a harmónia megalkotására, hanem minden természeti jelenség az árapálytól kezdve, az El Ninoig minden az egyensúlyt szolgálja a világban. Ezért is változik ennyire durván a világunk, ezért van, hogy egyre szigorúbb arcát mutatja felénk az Anyatermészet, mert mi is egyre durvább dolgokat követünk el ellene, és így csak drasztikus és kemény lépésekkel tudja, próbálja visszaállítani a harmóniát."

fotó: xyz

A jóga foglalkozások elején általában érdeklődöm a gyakorló korábbi tapasztalatairól, esetleges sérüléséről. Egyik este ugyanígy történt. Egy tizenéves megosztotta, hogy ő ököllel indult a családtagja felé, majd inkább lerohant az utcára és szétrugdosott egy oszlopot, aminek a következménye egy saját, durva lábsérülés lett. Önmagát bántotta. Vajon akkor, ott megértette a szituációkat? Talán nem. Azonban, hogy kimondja, foglalkozik a reakcióval, elkezdte felismerni és lépést tett.

A jóga világában olvasok, látok megközelítéseket. Például harcost. Kivel/Mivel a küzdés? A testtel. Szerintem ez rossz megközelítés, mert így magas hatásfokon aktivizálódhat az ego, ami totál szélsőségesen elsodorhat. Ilyenkor cél lehet a testi korlátok leküzdése, bármi áron. Erőszakkal. Mert kell az ászana. Azonnal. Akár külső ráhatással is. És akkor érkezhet a belenyomás, "belepréselés" bevonzása. Aztán jöhetnek a sérülések, a brutál fájdalmak. Utána az ehhez való hozzászokás. Majd a hasonló stílusban való oktatás: nem szem előtt tartva a gyakorló testudatosságának szintjét (önbizalom nélkül pedig elképzelhető, nem jön a jelzés: "Oktató, légyszíves, ne csináld, mert nem bírom, bazira fáj!" ) Ahol sanyargatás van, ott nincs együttműködés. Márpedig a jógában kiváló irány lehet, ha együtt, egyszerre működik az instruktor és a gyakorló, egyénileg pedig, belül az elme, a tudat, a test, a légzés.. Harmóniában. A sok finomhangolás komoly munka. A keletkezett "ön" érzetek figyelése, megismerése, megértése. Minden körülmény között a határok erőszakmentes feszegetése egy minőségibb, stabilabb fejlődési lehetőséget biztosíthat. Ezáltal alakulhat ki az alaposabb önismeret. "on the mat-off the mat", a matracon és a matracon túl egyaránt. Viszont ehhez az úthoz szükséges a türelem, a bátorság, a szeretet hármasa. 

Javaslat: mindig tedd fel magadnak a kérdést: készen állok-e. Ebben is legyél őszinte magadhoz és esetleg kérj megbízható, hiteles segítséget :-)

Namaste!

"Alapozás"-nak hívjuk a shaolin kung-fuban, mikor hatványozottan foglalkozunk az alapgyakorlatokkal, a Ji ben gong-okkal. A jógában nem így, hanem ászanának nevezzük az "alap" testhelyzeteket. Egyik-másikból több variáció is elképzelhető. Különbséget szoktak tenni kezdő és haladó ászanák között. Vagy csoportokra bontják:

-előrehajlások

-hátrahajlások

-fordított pózok

-csípőnyitások

-kartámaszos pózok

Létezik jógastílus, mely kötött sorozatban gyakorolja őket pl. az astanga és olyan, ami nem pl. a hatha jóga, a vinyasa flow. Azonban jó látni, a jóga egy. Egy tőről fakad. Élettani hatásuk, filozófiája megegyezik. Alapfilozófiája: a test energetikai folyamának a helyreállítása (ez a taoista jóga szerint 3 kincsből tevődik össze: Qi - Jing - Shen). 

2012 lett az éve, mikor komolyan eszméltem, hogy sok helyzetben megtörtem. Egyszerűen mentálisan nem voltam felkészülve egy raklap dologra. Gyenge, buta, kihasználható (az eszmélés után: még inkább :-( Mert a pánik.). Az utóbbiak akkori jellemzőim. Annyit azért tudtam (mivel korábban hallottam róla), teljesen új közegbe érdemes kerülni, AZONNAL. Nem majd. AZONNAL. Így egy addig ismeretlen nonkomform környezetben ütött be a belső komform. Pl. akkoriban jött, totál magától (persze az igény, elméletben, jóval korábban megérkezett), hogy egyik napról a másikra nem vettem cigarettát a kezembe, nem fogyasztottam alkoholt és nem ettem húst. Volt-Van-Lesz továbbra is különböző pólusú stressz, nyilván. Viszont úgy gondolom, másképpen közelítem meg őket, azáltal, hogy tudatosabb útra keveredtem. A jelenben levés, a fókusz megtartása kemény meló. Igazából ritkán megy, szóval mikor csak tehetem, gyakorlom. Naponta. A jóga támogatja ezt a jellegű vállalásom. "On the mat-Off the mat". Ebben a vállalásban időnként újra bármikor, kedvemre legozhatok.. néha lebonthatom a fejlődésemet nem szolgáló falaimat, s építhetek helyére másikat vagy mást. Esetleg egy szivárvány színeiben játszó, finom textúrájú sátrat vagy egy kalandos földalatti járatot vagy egy szuper high-tech járgányt. Majd talán ők is megsemmisülésre kerülnek. Minden csupán megközelítés kérdése. Szerintem végtelen véges a folyamat. Egyáltalán nem tudom, rendszerbe foglalható-e. Most úgy gondolom, ez egy áramlás. Szabadon. Erre ha lehet, érdemes ráérezni. De Ki/Mi a kreátor? Ki tudja? Nekem van ötletem!-)

Blokkmentes napot, 

fotó: xyz