Az évek során több ízben tapasztaltam, hogy spirituálisnak minősítetett, változásokat ígérő utakat belső munka nélkül, idealizáltan, játszi könnyedségként, külsőségekre (a pötty a homlok közepén, a ruha, a csingilingi, a lamenták, meg a mantrák, a láb a fej mögött, miközben száj rúzsozása stb.) fektetve a hangsúlyt igyekeznek tálalni a publikumnak, mert… de miért? Feltétetelezem, hogy a feltűnést keltve, színes-szagos körítésekkel, instant boldogságot hirdetve a “termék” (jóga, meditáció, stb.) könnyebben eladható. Nyilvánvaló. Csak közben az is a személyes tapasztalataim közé tartozik, hogy az előbbieket sugalló kurzusok hosszútávon nem hozzák a beharangozottakat. A felhasználót egyenesen el/kiszakíthatja a hétköznapi valóságból, összekapcsolás helyett, inkább eltávolíthat, összezavarhatja “a csak a pozitívumokat” engedem be életérzés, valamint “mióta jógázom, hát főleg mióta oktatom is azt, közöm nincs a stresszhez” való projektációf köszönő viszonyban nincs a “valós” énnel, ezáltal a környezettel sem.  

Egy példa: a mostanában divatos a szanszkrit eredetű ahimsa, aminek a jelentése a “nem-ártás”, az erőszaknélküliség. Mint mindennek, elsősorban ennek is először a gyakorlónak a saját maga irányába kéne megvalósulni. Ezért, ha erőltetten van elkövetve egy például vegán, akár vegetáriánus táplálkozás (találkoztam olyannal, aki várandós lett, elkezdte kívánni a húst és konkrétan a szégyen érzetében sanyargatva magát, inkább nem evett), vagy egy erős kényelmetlenségekkel járó jóga “edzés”, ott nem tartom valószínűnek, hogy az “áhimszá elve” meg tud valósulni. Persze, azzal, hogy állati eredetű táplálékot nem viszek be a testbe, bizonyos százalékban igen, na de hogy. Elképzelhető elfojtással, fájdalommal, depresszióval. Szerintem nem az határozza meg egy gyakorló ügyességét egy területen, miképpen sanyargatja magát. Sokkal inkább az, hogy felismeri-e, mire van szüksége (persze lehet sanyargatásra, csak elképzelhető az hosszasan nem fog működni, mert jöhetnek a sérülések, testik, lekik egyaránt), s mire nincs az úton. Amire szüksége van, azt vállalja, belehelyezkedik, bármi is legyen és amire nincs, ahhoz nem ragaszkodik, mert van annyira bátor ebben az esetben is.  De mindenképpen, szeretettel, őszintén, elfogadással és figyelmesen bánik legesleges legelőször saját MAGával. Ha ez ki tud alakulni, jöhet minden más és jönni is fog, megjelenik, kivetítődik saját magán kívülre és onnan vissza. Viszont idáig eljutni is rengeteg sok munka, esetlegesen fájdalmas felismerések sorozata és persze-persze örömök, sikerélmények szintén. 

Ezért javaslatom: ha  hosszútávú, eredményes változást szeretnél azt belülről indítsd óriási szeretgetésekkel, megértésekkel, előítéletektől mentességben, türelemben. Bontások, építések. Ha szükséged van kérj segítséget hiteles oktatótól.

Na de mitől lehet hiteles egy tanító? Ez egy másik bejegyzésem témája lesz, viszont az előzőekből kikövetetkeztethető!-)

‘May the dark and bright side be with you!’

Namaste

_dzy

fotó: láng péter

"Jóga szívvel-lélekkel. És sok kedves figyelemmel." Zsolt 

"Minden alkalommal úgy érzem, hogy újjászületek. Sokszor megyek nyűgös munkanap után - a foglalkozás végére derűs és nyugodt vagyok és nem is emlékszem mitől voltam feszült előtte. Nem beszélve arról, hogy a végtagjaim egyre könnyedebben mozognak, és a mindenféle hát-váll-nyak stb fájások a múlt ködébe vesznek." Gábor

"A fizikai alapokat és a lelki elmélyülést egyaránt remekül fejlesztő jóga." Lacci

"Annyira jó instád van. A legutóbbi képed, ami alá egy szuper idézetet tettél, hát valami elképesztő erőt ad. Ez a minden változást hoz gondolat, brutálisan közel áll hozzám." Miklós

"Mindenkinek tudom ajánlani Zita óráit, szívből és alázattal végzi a dolgát illetve figyel mindenkire  hiteles személyiség." Norbi

"Sok felé gyakoroltam már eddigi jógakarrierem során, de Zitánál szeretek a legjobban. Minden órára olyan bemenni, mint nagy ölelésre kitárt karokba sétálni; ezt az ölelést persze te adod magadnak azzal, hogy foglalkozol a testeddel-lelkeddel, de persze Zita is adja, aki olyan kellemes, meleg energiát sugároz, hogy egyszerűen csak jó a közelében lenni.
Az ő órái vittek végül rendszerességet a gyakorlásomba, előtte csak hébe-hóba jártam órákra, amikor éppen lelkes voltam és vettem egy bérletet egy stúdióba, vagy egy esemény kapcsán tévedtem be egy órára - de mióta a Kamalában minden héten együtt jógázhatunk, bizony jógázunk is. Nem sok óra van, ami miatt hajlandó lennék még a szokásosnál is korábban kelni, de a keddi napindító órák Zitával bizony ilyenek. Éppen annyira mozgatja át a még csak ébredező résztvevőket, amennyire kell, és ezzel egy olyan energialüketet ad, ami után garantáltan nem kell majd a reggeli kávé  A csütörtök esti órák pedig számomra a nyugalom és béke percei - még akkor is, ha dinamikusabb az aznapi gyakorlás, valahogy szinte mindig sikerül kellemesen ellazulnom és befelé figyelnem. Nem beszélve arról, hogy ugyan gyakorlás közben szinte fel sem tűnik, de mégis annyira intenzíven átmozgatjuk minden porcikánkat, hogy utána olyan helyeken is tapasztalhatunk izomlázat, amiről sosem gondoltuk volna  A workshopok szintén maguk a csodák, legyen szó ismeretanyag átadásáról vagy közös főzésről, Zita egész szíve-lelke benne van, és olyan családias hangulatban telnek el ezek az alkalmak, hogy utána senki nem akaródzik hazamenni. Azt hiszem, az is mindent elárul, hogy mikor legutóbb elnéztem a kezdést, és egy órával korábban csöngettem fel Zitához, még a szeme sem rebbent, és egy jó órát beszélgettünk egy csésze tea társaságában  Szóval ha még sosem jógáztatok, vagy már jógáztatok, és azt hiszitek, már semmi nem tud meglepni titeket, vagy csak simán egy olyan oktatót kerestek, aki mellett kitarthattok, gyertek Zitához!" Edina

ॐ

fotó: Balázs Lajos

Akkor most előkapom a klaviatúrát és pattintok egy beszámolót az eddigi idei nyaram legesleges zenei programjáról. 2018. augusztus 3-án történt a Rákóczi híd pesti hídfőjénél naplemente után. A helyszín a Valyo (Város és Folyó Egyesület) kikötő, egy kiváló szabadtéri közösségi tér a Duna partján. Kicsik, nagyok, fiatalok, idősek tömegével fordulnak meg, s váltják egymást a különböző napszakokban. Tulajdonképpen közterület-használat erősen és minden van az alternatív helyen. Zenéből is sokféle és változatos.  Például Csaknekedkislány koncert.  A tánczenekar 2011-ben alakult. A tagokra többen hatással voltak, többek között a beat korszak zenészei, Pilinszky, Cseh Tamás, az Európa Kiadó.  Első nagylemezük 2015-ben jelent meg Na Ná Ba Bám címmel. A facebook oldalukon így jellemzik magukat: "Rossz emberek, de jó Krákenek. :)"  awwwawwwhh :))))

És akkor a nevezetes péntek este őrületes táncolni való, jó csibészség vette kezdetét_előtte pedig Giliszta. A dinamika, a hangzás, a lendület, a hangszerelés, a dalszövegek, mind-mind utaztattak. Muzsikáról-muzsikára. Végig táncoltunk, végig énekeltünk. Köszi, s hála az élményért. Varázslat volt.

(Gyerekkoromtól kezdve a hajam boldogságom szintjének növekedésével párhuzamban világosodik. Állítólag a koncert utánra szőkébb lettem._hahahahhaa)

_dzy

írás a jóga a hídon témában hamarosan_

fotó: dzy

Az előbb megakadt a szemem egy recepten, aztán eszembe jutott erről receptről egy másik, az anyukámé. Nosztalgiába merültem. De most mindegy is, nincs kedvem elterelődni, mert szeretnék írni a legutóbbi csodálatos moziélményemről. A filmben azt mondják az evéssel segíteni lehet az emberi kapcsolatok mélyítését és a főszereplő azt is mondja,  hogy a főzéssel sok embert tud boldoggá tenni. A filmkockákon pedig megjelenik egy dharma baba. Ez által pedig az egész alkotás során jelen van és szinte tapintható a dharma... A szingapúri rendező Eric Khoo Ramen Teh című filmje a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál “kulináris film” kategóriájában mutatkozott be idén februárban a nagy nyilvánosság előtt. Számomra hangulatában, történetében, rendezésében első látásra harmóniát sugallt. Valahogy a történet szereplői, és a film össszetevői mind-mind, külön-külön azon ügyeskednek, hogy egymást segítsék azzá válni amikké lenni szeretnének. Ehhez persze a figyelem elengedhetetlen. Én is figyelem a filmet és megállapítom, hogy néha komoly belső munkák, harcok közepette tudnak csak a karakterek eljutni “A”-ból “B”-be. Ezáltal tanúi lehetünk jellemek változásának és rengeteg kalandozásnak. A kalandok szerteágaznak, ízek, érzelmek, történelem, idősíkok, kultúrák, személyes sorsok vonatkozásában. Mégis egyfelé mutatnak. Összeolvadnak és szinkronba kerülnek a történések, az ételek, hogy utána talán újra szétessenek és szanaszéjjel hulljanak. A fiatal Maszato (Takumi Saitoh) Japánból Szingapúrba utazik, hogy családi mozzanatokat a helyükre illesszen. Egy bájos és életvidám gasztroblogger segítségével jut el nagybácsikájához, aki által átadásra kerül a fantasztikus leves receptje. Majd Maszato maga is elkészíti az ételt, de kicsit másképpen. Bátran vonja össze a japán rámen tészta levest a szingapúri bak kut teh húscsont-tea levessel, melyekből születik egy új, Ramen Teh nevű étel. A Ramen Teh tartalmában, elnevezésében egyaránt fúziós. Nincsenek titkos összetevők, nincsenek allűrök, se attrakciók a főzés közben. Letisztusztultság, precizitás, kifinomultság van. És egy lényeges, ámbár szinte láthatatlan, de érezhető, egy igazi séfre igazán jellemző vonás van jelen. Ez a szívvel-lélekkel alkotásnak a képessége. Kiegyensúlyozott rendezés, operatőri munka és összehangolt színészi játékok jellemzik a filmet. Ezen hozzávalókkal dúsított leves a szigorú nagymamát is leveszi a lábáról.

Értékelés: 70%

Minden Távol-Keletet kedvelőnek és nem kedvelőnek, ínycsiklandozó finomságokat szeretőnek és nem szeretőnek, nosztalgikus és nem nosztalgikus típusú nézőnek őszintén ajánlom ezt a 89 percnyi intenzív, ellenben többnyire meditatív kalandozásokat felvonultató kavalkádot.

_dzy